Mert azt ígértem, csak a jókról egy darabig.
Nos Dani nézegette egyszem fiacskáját a pelenkázón, (ahol minden este megdicséri az anyaszült mezítelen dedet, hogy mennyire tökéletes) majd arra jutott, hogy megméri. Mert szemre is kerekecske.
5300... és még nincs két hónapos. Egyfelől azzal viccelődött, hogy lassan ugyanakkora lesz, mint kis Mikolt, másrészt kifejezte hódolatát a tejecske minőségét és mennyiségét illetően.
Ráálltam.
Gondoltam én, hogy az elmúlt hetek, ha másra nem is, de a fogyásra kiválóan alkalmasak voltak, és nem csalódtam... A kórházba vonuláshoz képest -13kg, vagyis még egy mínusz és elérem az Áron előtti eredetit. Mondjuk onnan még vagy öt az ideális, de az még ráér.
Arról nem írok, milyen jó volna, ha tornázni is tudnék, és nem egy kinőtt, lazára szabott szervtakarót viselnék az ideális felett...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














1 megjegyzés:
kedves Kinga!
Először is: köszönöm, amit a blogomban írtál, válaszoltam ott is.
Másodszor: most végigolvastam az utóbbi napok "termését", és szeretnélek legnagyobb empátiámról biztosítani. Az Ikrek születése után az én "Nagyjaim" is megzakkantak. Ki így, ki úgy, de mindkét esetben szívfacsaró volt nézni a vergődésüket. És persze, próbálsz segíteni, de mivel az ő bajuk sem megfogalmazható (vagy ha igen, akkor az a kistetsvér léte, ami viszont adott), a te időd és eszközeid is végesek, hát egy nagy családi kínlódás válhat belőle. Miközben egy igazán élvezetes időszak is ez, hiszen apró pici lény érkezett a családba, akit olyan jó szoptatni, kézben tartani, csodálni.
Biztatásként egy hasonlat. Ne vedd zokon, én sem tettem, amikor először éltek vele - pláne nem, amikor bebizonyosodott: igaz! Szóval, egyszer, amikor az egyik kutyusunk hirtelen meghalt, akkor a másik hihetetlen depresszióba esett. Az állatorvos megnyugtatott: az évszak változtával enyhül majd az állapota. És olyan igaza volt! Bár már sosem lett teljesen olyan, mint régen (a testvérek is mások lesznek, ha már eggyel többen osztoznak a megoszthatatlanon), de határozott változás állt be. Az állatorvos azt mondta, hogy ez a megfigyelés emberekre is alkalmazható. Nálunk, a Kicsik érkezése után ez bebizonyosodott, és utána, Zita rázós iskola-kezdésénél is. Tehát: ahogy kitavaszodik, a "Nagyok" (a "nagy" Hanna és a "nagy" Mikolt) ráncai is kisimulnak majd, elrendezik addigra magukban az új helyzetet. Addig pedig megértést és türelmet kívánok!
Szilvi
Megjegyzés küldése