2010. február 22., hétfő

Megint víz, csak most föntről

Szeretem a vizet.
A fehér homokos, lágyan ringatózósat különösen.
Nem ez következik most... sem.
És hamár a nemeknél tartok...
Az esőt mondjuk nem szeretem, meg a szökőárral is vannak fenntartásaim.
Az elmúlt két hónapban esett rendesen, volt ugye rengeteg hó, meg egy kis eső is. Odakinn legalább, bentről meg csak csodáltuk, aztán meg meguntuk...
Benti vízhelyzet: két dugulás, amiből az egyiket sikerült is megénekelnem.
Azt hittem túl vagyunk a vizes történeteken, két dugulás pont elég volt. Teszem hozzá, azóta nem dobáljuk a papírt a wcbe, hátha ezzel segítünk magunknak legalábbis amíg fel nem túrják a kertet, csőcsere céljából...

Most nem dugultunk.
Kezdem kicsit messzebbről.
Májusban beköltöztünk. Minden szépen kifestve, lefestve, új konyha, új kemence, új élet. Azt hamar megszoktam, hogy a bordó fal nem marad sokáig makulátlan. Választhattam volna fehéret is, de a bordó jobban tetszett. Megköttettek odabenn a kompromisszumok, és képes voltam tartani magam hozzá. Vagyis, a gyerek az első, a fal a második.
Na meg vannak ezek a hihetetlen csoda gerendáink is. Szeretem, mert van a háznak története tőlük. Le voltak lambériázva, mi magunk estünk neki és szedtük le, most gyönyörűek.

És hogy ma mi történt?
Vagyis tegnap... Valamelyik kis gazember kicsavarta a mosógépből a szűrőt. Próbálta ugyan visszatuszmákolni, de mert egy gombelem (mi az i...haragját keresett ott egy gombelem???) nem engedte tökéletesen.
Reggel (mint általában) jól megtömtem a gépet, beindítottam, majd megkezdtem a gyerekezést, úgymint Áron pelenkázása. Mikolt ébredt, őt átvittem magunkhoz, közben Hanna még pizsiben, Áron meg pelenkában. Valamiért kimentem volna, de mikor léptem egyet...ploccs.

És akkor a vizuálisok kedvéért. Egy centis vízben az egész felső szint. Akusztikusoknak: a földszint felől niagara szerű hanghatások.
Döbbenet, felismerés, kiakadás.
Rongy, felmosás, nem elég. Törölközők a padlón, nem elég. Lentről még mindig a zubogás. Lenyargaltam: a nappali víz alatt, a gerendákról zubog alá a mosószeres víz.
A mitévőlegyek kétségbeesésében próbáltam elérni hites uramat, aki nem vette fel. Húsz percen keresztül hallgattam a csöngést, szerettem volna megosztani vele a földindulást, nem érdekelte...
Közben lepergett a szemem előtt a kép, amint öreganyóként, másik lakásban mesélem, milyen szép házunk volt egyszer, csak elmosta a víz... a mosógépé... Roppant szellemes...

Lent vödröket tettem a padlóra, de a szőnyeget, a zongorát, a játékokat már nem tudtam teljesen megmenteni. Aztán visszarohantam az emeletre, (mindhárom gyerekem sír, mint állat... bocsánat de tényleg) hogy mielőbb megszűnjön lent a vízesés. A felmosás lendületében igyekeztem távvígasztalni a sírókat, ez nagyjából sikerült, és ruhát képzeltem rájuk, ennél többre nem futotta.

... sírás, kapkodás, végre beszéltem a hitessel, nem nyugtatott meg...
Három óra múlva már majdnem minden száraz és mosószer mentes volt, kivéve a plafonon a víznyomok, a parkettán szintén. Két vizes szőnyeg, néhány vizes díszpárna.

Holnap felhívja az ember a biztosítót, mert azok annyira rendesek, hogy még az ilyen abszurd bolondságért is képesek kártéríteni... Valami öröm.

Aztán este ezt tudtam fotózni. Ez kicsivel több, mint a valami öröm kategória. Viszont nagyon jókor jött.

6 megjegyzés:

Vera írta...

Hát, te jóég!
Én vizuális és akusztikus is vagyok. Elképzeltem. És nem irigyellek ,de örülök, hogy valahogy megúsztátok. Szó szerint. :-P
Ettől csak szebb folytatást kívánhatok a hétre! :)
Puszi,
V.

Szitya írta...

Jaj, Kinga!
Mintha a Sors szórakozna... csak pakol, pakol a vállra....
Na, ilyenkor nagyon jó ez a blogolás. Annyira jól leírtad és kiírtad magadból, hogy most már tuti könnyebb az egész. Még akkor is, ha eléggé elrettentőnek tűnik innen, a szárazból. (mit nekem, ehhez képest, hogy csak a mosogatógépem nem működik kb. 10 napja...)

Szóval, az még külön fantasztikus, hogy meg tudtad látni a tegnapi napban a legjobbat és legszebbet és annak sikerült elhomályosítania a reggeli kálváriát!
Puszi,

Szilvi

panka írta...

Jaj, még olvasni is rossz volt! én is pontosan elképzeltem. Kemény lehetett...
Kéne már neked a blogos "szép a blogod, kreatív vagy" díjak mintájára egy "háztartási amazon" díj is. Én kiutalom neked, jó? :-)
(Csak azért írok ilyen sületlenségeket, mert egy ilyen nap után minden halvány mosoly jól jöhet neked, gondoltam kiprovokálom. :-D)
Puszi nektek!

SKY írta...

:):)
Milyen jó volna inkább egy "sípálya bájos háromgyerekes szépenlesült anyukája" díj :):)
Ma azért egészen jólesett "csak" a rutin :):)
Szép napot Nektek

Rita írta...

Huh....ennyi viz egy helyen.....aztán több helyen....mindenhol. Éljen Murphy. Tuti az anyákat szemelte ki magának.

Vígasztaljon, akármerre olvasgattam így a tél vége felé nem épp rózsáskedvű anyukákra bukkantam. Sokkk már ez a hidegezerruhakell időszak. Nekünk is tele a hócipőnk már.

Kitartás, 5 nap és hivatalosan is tavasz van.

Gulácsi Orsi írta...

Kinga!
Én annyira birom az írásaidat, hogy még ilyenkor is képes vagy megőrizni a humor érzékedet! Ez a legfontosabb, csak így lehet túlélni...:)
Puszi Nektek, száradjatok!
G.Orsi