2010. február 21., vasárnap

Sajtkukac és könyvmoly

Az előbbiről már sokszor írtam. Az utóbbiról pedig összeállítottam egy képsorozatot. (itt következne, de nem megy,... úgyhogy egyet kiválasztottam :):) igen, igen, ez Hanna :):))

(elakadtam... aki már csinált ilyet segítsen legyen szíves... slideshowt hogyan lehet idetenni?köszi)

Emlékszem, mikor Dani először kérdezte meg:
- Mikor fogunk már esti mesét mesélni Hannának?
De akkor még csak nyolc hónapos volt, és minden esti lefekvés harcos volt minálunk. Örültem, ha a csendben és sötétben Hanna végre átadja magát az álomnak.

Pedig egészen pici kora óta könyvezik. Nagyon finoman lapozgatta a papírlaposokat is, soha egyetlen könyvének nem lett baja még. Ha Mikolt nem lenne kicsit vehemensebb, talán még ma is ép lenne mind.
Szerette a verseket, a mondókákat, volt idő, amikor a cini cini muzsika, vagy a jár a baba volt a sláger, pedig még beszélni sem tudott. Szerette a böngészőket is, az állatos apró könyvecskéket is.

Azóta eltelt egy csomó idő, de a könyvek szeretete nem változott. Lett viszont esti mese, és lett nap közben is mesélés. Vagy én mesélek, vagy ő. Vagy bárki, aki jön hozzánk.
A mostani favorit Anna és Peti, ebből bármikor bármennyit képes elfogyasztani. Újra felkerültek a toplistára a versek, a mondókák is, sőt mostanában kezdett el hosszabb meséket is kérni. A Jancsi és Juliska az egyik, a koboldos Sven Nordqvist a másik nagy befutó.

Emellett gyakran találom a könyvespolc mellett ücsörögni, és könnyed játékkatalógusokat forgatni, de ugyanilyen érdeklődéssel szemezget a lonel planet sorozatból, vagy a szakmai sorból is.

Ma a Libriben voltunk ajándékbeszerző körúton, (Pali tegnap ünnepelte a születésnapját, Isten éltesse sokáig!) Hanna fél órán át egy könyvet lapozgatott, áhítattal, mozdulatlanul. Mikor elindultunk kifelé, akkor is meg-megállt a polcok mellett és vágyakozva nézte a sorakozó számára új darabokat.

Jó látni, hogy ennyire bele tud felejtkezni a könyvekbe, örülök, hogy ez az egyik legkedvesebb időtöltése a játék mellett, és remélem, majd amikor olvasni fog, akkor is megmarad a könyvek iránti szeretete.

2 megjegyzés:

Krisz írta...

Mindegyik ismerős. Az utóbbi miatt, beírattuk Somát a könyvtárba. Nagyon élvezi, hogy haza is hozhatja a könyveket amiket kiválasztott. Bár visszavinni nehézkes, de mindig meg lehet az arra érdemeseket hosszabbítani. :-)

Szerintem a könyv szeretetét nem lehet elveszíteni/elfelejteni.

(Kösz a segítséget!)

SKY írta...

Ezen már én is gondolkoztam :) Lehet hogy a jövő héten mi is ellátogatunk a helyibe :)

Nagyon szívesen, de remélem, nem lesz rá szükség...