Bár már edzett vagyok, azért amikor ez a látvány fogadott alaposan elkerekedett a szemem, majd jól megvizsgáltam, hogy mije tartja és hol... Biztonságos. Így az első sokk után megkértem mutassa meg újra, hogy felvegyem... Majd amikor ejtőernyőzni fog előkeresem, hogy emlékeztessen rá, mindig ilyen volt. :)
A háttér rendetlensége csak részben az én saram... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














5 megjegyzés:
huuu... hát én is sokkot kaptam volna.:) de milyen hajlékony,elképesztő!
Nagyon ügyes! És nem pusztán a mutatvány maga, hanem a szép kivitelezés is. Komolyan, olyan gyönyörűen tartja magát közben végig, mint aki valóban egy begyakorolt produkciót mutat be. :-)))
Hajmeresztő!!!! :-) Az előző bejegyzéseddel kapcsolatban pedig az jutott az eszembe, hogy azt valósítjátok meg, amit mi elképzeltünk, a harmadik gyerekünket tervezve: a harmadik fiú lesz (hm) és őt már csak úgy "a hónunk alá csapva", mindenhová magunkkal "cipelve", "lazán" fogjuk nevelni... Nálunk a Sors több ponton is közbeszólt. Ez nem kesergés, nem is irigység (max. csak olyan "egészséges")... Csak megállapítás...
No meg még annyi: tetszik, ahogy csináljátok!
Puszi,
Szilvi
Wow! Nagyon ügyes! De tényleg hajmeresztő. :)
Hát ez fantasztikus.
Elképesztő milyen ügyes, találékony, szépséges.
Megjegyzés küldése