2010. március 9., kedd

Visszalassulva

Dani holnap elrepül... És legközelebb csütörtök éjjel látom majd, a lányok pedig csak péntek este. Nem is emlékszem már, hogy mikor volt utoljára, hogy ilyen sokáig nem volt velünk.
Ma este odaültem mellé a fotelba, ahol általában a notebookjával várja, hogy Hanna elaludjon. Legtöbbször csak elszaladok mellette, le a földszintre, hogy tegyem a dolgom, és nem is szólok, hogy Hannát ne zavarjam.
De ma este úgy éreztem, meg kell állnom, oda kell bújnom hozzá.
Dolgozott, mint ilyenkor mindig.
A halk beszélgetésünkre Hanna megébredt és behívott magához. Megölelgettem és elmondtam neki, mennyire szeretem.
Kifelé Daninak is. Mosolygott.
Holnap elrepül, és nagyon hosszú lesz ez a négy nap nélküle.
Hanna rózsaszín meglepetést kért tőle, Mikolt pedig pirosat. Áront ma ő altatta, nálam nem tudott megnyugodni.
Így kéne elbúcsúznunk minden este...

2 megjegyzés:

Szitya írta...

Így van! Mert "megérdemli". Mert megérdemlitek!!!! Rossz lehet, hogy elutazik....
Puszi,

Szilvi

panka írta...

Igen, van egy ilyen oldala is ezeknek az utaknak. Nálunk Laci elég sokat utazik, és bár egyfelől nem szeretem, nehéznek élem meg ezeket a napokat, másfelől viszont én is észrevettem ennek egy ilyen vetületét, hogy ezek az alkalmak mindig még inkább ráébresztenek a kapcsolatunk értékességére...

Kitartást az egyedüli napokhoz, de biztos ügyesek lesztek, és hamar elszalad ez a pár nap!