Volt egyszer egy bejegyzés, aminek azt a címet adtam, hogy AFP. És nem a vizsgálatról szólt, hanem az állapotról. Általános Fos Pozíció... már bocsánat.
Ha este kijöttem Hannától, úgy, hogy végül nem meséltem el neki, hol voltunk ma. Mert annyira elképesztően terhelt napunk volt, hogy jobbnak láttam mindkettőnk védelmében nem forszírozni a felemlegetést.
Hogy milyen volt a reggel, amikor a szakadó esőben védőnénihez mentünk, és a kocsiból kiszállva felváltva harsogta, hogy nem az esernyőt, hanem a babát, de az esernyőt mert szétázik, de nem, mert a babát...
Aztán a bank, ahol negyed óra várakozás után, mihelyt sorra kerültünk az amúgy három ember után, akik előttünk várakoztak a négy munkatársra... a hölgy, aki velünk foglalkozott, (volna) kért egy másodpercet, majd a főnökével jött vissza, hogy egy ügyet megtárgyaljanak. Akkor meg mi a fenéért hívott... Vááááááááááááá. Igyekezett kedveset kérdezni és nem értette, miért nem vagyok vevő rá.
És akkor a földre boruló töltött paprikáról ne beszéljünk, ami oly szerencsésen landolt, hogy konyhaszekrényt, parkettát egyaránt belepett, pedig nem volt sok.
És hogy miért kötöttem a hátamra Áront Kornél kifejezett kérése ellenére, míg palacsintát sütöttem a siserehadnak? Hát nem azért, mert jó ötletnek tartottam palacsintát sütni... Áron sem volt kifejezetten mosolygós hangulatában.... a többiek sem.
Mindez persze nem is volna olyan sok egy napra, ha nem érezném én is azt, amit gondolom a kicsik is, az esőt, a frontot és a közelgő teliholdat együttvéve. Gondolkoztam egy közös sedatif rágcsáláson...
Azért voltak a napnak szépségei is, mint pl. amikor Áron a játszószőnyegén lökdöste a rudat, hogy csilingeljen, majd nagyokat kurjantgatott a tyúknak. Nyiladozik, és ez olyan jó.
És tegnap, míg Áron Kornél fejcsóválása közepette ügyesedett, Hanna és Mimi Angéla vezetésével énekeltek, majd Hanna aranyeső ágat alkotott. Olyan hálás vagyok Angélának, hogy engedte, és egyáltalán a közegnek, hogy Hanna együtt lehet olyan gyerekekkel, akik másképp különlegesek, mint ő.
Nem beszélve arról a semmihez sem foghatóról, amikor érte mentem és még láthattam, ahogy háttal ülve, teljes átéléssel dolgozik. Ilyen szépet!
Kezdem érteni, miért sírdogálnak az anyukák egy egy ilyen remekmű láttán...














5 megjegyzés:
Hát, igen, látom, hogy az össznépi hullámvölgyben azért biztosan része van a rossz időnek is, ez a tegnapi nap sokaknak esett rosszul. Bár ma is borús, azért reménykedjünk, hogy kicsit jobb lesz. :-)
Hát igen, minden viszonyítás kérdése....:-)
Úgyhogy Én befogom a számat....:-))
Egyenlőre felfogni se vagyok képes, hogyan lehet 1-nél többel......már sokszor említettem és tartom is, TE EGY HŐS VAGY és nagyon ügyes :-))
Puszi mindenkinek!
De ismerős ez a hangulat! Tuti, hogy az időjárás keze is benne van, ebben a hangulatban. De túléltétek a napot (még palacsinta is került az asztalra :-))! Reméljük, visszatér a ragyogó napsütés, mert akkor minden könnyebbnek és derűsebbnek tűnik.
Jaj de jó nem vagyok egyedül:).
Kitartás ilyen nap(ok) után nekünk mindig jobb következik.
Megeszik a töltött paprikát???
De jó Neked!:)
Sok puszi
Orsi és a többiek
Kitartás.. majd csak ideér az igazi lélekmelengetős tavasz.
És ez ugyan off, de mindenképp el akartam Neked mesélni, hogy a napokban, miközben az unokahúgomnak kerestünk rehabilitációs szakembert (hypotón), 10-ből 9-en a Ti Kornélotokat ajánlották, és kivétel nélkül mindenki azzal a szeretettel beszélt róla, ahogy Te szoktál. :)
Úgyhogy ez a Kornél azt hiszem, örökéletű... :))
Az az aranyvessző pedig egy igazi remekmű. :)
Megjegyzés küldése