2010. április 29., csütörtök

Matrica immár a harmadik


Ha csak mellé állok már jó.
Ha a kezét is megfogom, széles a mosolya.
Ha szólok is, kacag.
Ha felveszem, teljesen ellazul.
És ha még ringatom is, határtalan a boldogsága.

De jajj akkor, ha egy lépésnyi távolságnál messzebbre merészkedem.......

3 megjegyzés:

Blanka és Manó írta...

Annyira gyönyörűséges amikor így ragaszkodnak....az embert büszkeséggel töltheti el, hogy ennyire nélkülözhetetlen. Mondom ezt most....aztán majd meglátom amikor Nálunk is elérkezik ez az időszak. :-)

panka írta...

Nem csak előtte, de utána is úgy látja már az ember, hogy nincs ennél gyönyörűbb, mint mikor egy kisbaba így ragaszkodik az anyukájához. Csak benne lenni a helyzetben... :-D Hát közben bevallom, én is többször láttam a helyzet nehézségét, mint a szépségét, bár azért halványan már akkor (mondjuk 1 éve ilyenkor Jankival) is éreztem, hogy soha vissza nem hozható csodapillanatok ezek, mikor a torkaszakadtából üvöltő egyetlen másodperc alatt hálásan mosolygó kiscsomag lesz, pusztán a testközelségemre.
Most már néha visszasírom, mikor még csak én kellettem a boldogsághoz. Most már törhetem az agyam, hogy mivel derítsem jókedvre... már nem mindig elég az ölelésem...

Krisz írta...

Hjajj, de gyöngyörűségesen ismerős csiklandozós érzés. Most már én is tudom.

Nagyon helyes kis legénykéd van!