2010. április 26., hétfő

A tengerparti sétány a kávézókkal, meg a langymeleggel

Minden életkoromban az iskola mellett laktam. Mert az úgy praktikus... És mindig beértem, tényleg.
Így esett, hogy éltem a városban is, a hatodikban, a Benczúrban is, és nagyon szerettem. Hogy minden kőhajításnyira volt, a munka, a suli, a kocsmák, a mozik, a színház, a könyvesbolt és messze a felnőtt világ szeme.
Aztán amikor gyereket terveztünk, visszaköltöztünk a szülőfaluba. Véletlen volt, albérletet kerestünk, és anyukám mutatta meg az igazit. Hezitáltunk is, de végül győzött a szerelem.
És nem bántam meg. Végérvényesen vidéki lettem.
Szeretem a lassúságát, a jó levegőjét, hogy ismerik egymást az emberek, hogy köszönnek az idegenek is. Szeretem, hogy közel a város, és mégsem kell osztoznom a forgalomban, a zajban, amit már én is hallok, ha eljutok a Moszkva térre. Azt a monoton dübörgést, ami itt nincs.

Viszont hiányérzetem, az van.
Tópart... kávézókkal. Ahol az ember elücsörög, akár gyerekekkel is. Ahol a gyerekek elszöszölnek, míg a felnőttek hallgatják a víz hangjait.
Mert akár hányszor elindulnék szombaton, nem tudom, merre menjek. Itt a Velencei tó egy ugrásnyira, mégsem érzem, hogy vonzana. A Balaton is ugyanilyen, lehetne sokkal felhasználó barátabb és mégsem az.
És bánom, hogy a Római part sem végig kövezett, bár hekkezni szuper, és a társaság is mindig az. :)

A hétvégén rengeteg helyen jártunk, voltunk a Margit szigeten, a Liszt Ferenc téren is motoroztak a lányok, felmentünk a János hegyre is... elég kalandos volt mind. :) Sokan gondolták még rajtunk kívül, hogy jó dolog a természetben lenni. Vagy a kávézókban elmerengni. És olyan jó, hogy végre kibővült a belváros, hogy van intelligens szökőkutunk, meg szép füves Szabadság terünk, és hogy eloszlik a tömeg az Erzsébet téren is...

És olyan jó aztán hazajönni, látni, ahogy a gyerekek megnyugszanak a csendtől. A tömegben lépten-nyomon látnivaló van, és ők egyelőre nem értik, miért vannak olyan közel egymáshoz az emberek... Kevés lenne a hely, ahol jó lenni? Vagy csak elszoktam attól, hogy sokan vagyunk?

... azért egy tengerpart itt a közelben igazán jólesne...

3 megjegyzés:

Anna írta...

Szivembol szoltal :))
Nekem hianyzik egy kis varosi nyuzsges, de persze 3 ev alatt hozzaszoktam a videki elet elonyeihez.

Gulácsi Orsi írta...

A tengerpart a kedvencem.
Hát, álmodozzunk...

Szitya írta...

Kinga!
Múlt ősszel Zoli lecipelt Balatonfüredre: szippantsak bele a levegőbe, üljünk le valamelyik tóparti kávézóba és lássam be: itt kell(ene) élnünk! Hát, nem nagyon kell(ene) győzködnie!!! Szerintem igenis "megtenné" a tengerpart helyett!!! :-) (Bár imádom a tenger finom, sós illatát, tehát teljesen egyetértek alapvetően veled... :-) )

Puszi,

Szilvi