2010. május 12., szerda

Ez a Hanna...

Ma reggel két db egyenként 15 részből álló kirakóval foglalatoskodott. Legalább egy percig tartott mindkettőt képpé varázsolni, aztán szétszedte és kezdte újra.
Úgy éreztem, ideje lenne kicsit bonyolítani a dolgon, így amikor a kicsik is felébredtek végre és letudtuk a reggeli kötelezőket, a müllerben beszereztünk egy 40 darabos, felirat szerint 4+ ravensburgert. Tündéresre szavazott volna, csupa lila-rózsaszínben, de elég gyorsan meggyőzhető volt a farmost illetően, így végül ez jött velünk haza. (meg egy cumi a negyedik gyermekemnek, aki csak éppen nem sír (mert az elemet kivettem már belőle) de különben öltöztetjük, pelenkázzuk, és Hanna szoptatja is... )

Itthon Marival egyszer kirakták közösen, a következő alkalommal már egyedül csinálta. Nem egyszerű, girbe-gurba formákkal teli, Hanna pedig olyan szisztematikusan és kitartóan rakosgatja, hogy öröm nézni.
A nap lényegében ezzel telt, az esti mese helyett is ezzel ügyködött.

És míg el nem felejtem...
Tegnap a kádban:
- Papa, én nagyon szeretem a barackot.
- Ühüm...
- Nekünk nincs barackfánk.
- Ühüm...
- Papa, ültess nekem egy barackfát. A cseresznyefa tövében még épp van egy alkalmas hely...

Azóta ízlelgetem ezt a mondatot... mert a barackfa természetesen nem fér már el a meggy és a cseresznye közé...

2 megjegyzés:

Blanka és Manó írta...

Egy ilyen fantasztikus, szuper gyereke csak egy fantasztikus, szuper anyukának lehet..... :-))(egye fene az apuka érdemeit is elismerjük...) :-))
Puszi

Szitya írta...

A kirakós bűvölete engem is lenyűgözött mindegyik alkalommal, amikor a lánykák abba a korba jutottak. Van abban valami megható, ahogy látod, hogy gondolkodik, kombinál, próbálkozik, forgatja, újra próbálkozik, és számunkra, szülők, számára meglepő módon, nem adja fel (vagy csak egy idő után).

Imádom a kirakókat!
Meg a te Hannádat is így, ismeretlenül is!

Szilvi