2010. május 24., hétfő

Hanna napja

Négy éve egy tavaszi napon, még az albérlet teraszán ücsörögve hallgattuk a tücsökmuzsikát, és még nem tudtuk, hogy kislányt várunk. Szerettem volna nevén nevezni, hogy ez miért olyan fontos nekem, nem tudom. Bort bontottunk, néztük az Erzsébet kilátó sziluettjét, és nagy egyetértésben döntöttünk. Hanna Sára. (Vagy Botond Áron, de erre végül nem került sor...)

Azóta is nagyon szeretem a neveit, nagyon Hannás, és van benne némi Sára is, ha a jelentését nézem, mindenképpen. Egy kiskirálylány kiscsikóba oltva. Dani vízióiban gyönyörű táltos paripa lesz majd egyszer belőle.

Hanna napja nincs benne a naptárban. Ennek ellenére négy dátum közül lehetett választani, azt gondoltam, a legideálisabb az lesz, ha fél évvel a születésnapja után ünnepeljük majd. Eddig márciusban tartottuk, de mert lett egy Áronunk, aki hivatalosan is április 2-án ünnepel, önkényesen áthelyeztem május havába Hanna napját. Titkon bíztam benne, hogy lesz már olyan jó idő, hogy a kertben lehetünk. És lett. :)

Már szombaton megkapta a fő meglepetést, de vasárnap is épp olyan lelkes volt tőle, mintha először látta volna. Családi összefogással egy futóbicikli boldog tulajdonosa, mára egészen profi mind a technikai, mind az esztétikai kivitelezést illetően. Fémvázasban gondolkodtunk, végül egy nagyon hangosan kiabáló (engem, engem!!!) fa lett a kiválasztott. Tényleg gyönyörű, és remélem a kicsiket is kiszolgálja majd.

A család délután összegyűlt, teraszoztunk, hogy eső esetén is védve legyünk, volt torta, pizza, szörp és az elmaradhatatlan Mari féle kenyér. No meg az érzés bennem... Jó velük, jó együtt, és ezt a gyerekek is így érzik. Blanka amellett, hogy sírdogált is, Áronnal barátkozott, olyan szépek voltak együtt, és jó volt látni, ahogy ismerkednek. Blanka abbahagyta a sírdogálást, sőt Áron még egy kis mosolyt is előcsalt a legkisebb királykisasszonyból. :)

Hanna napja ma van, pünkösd hétfőn, de mára mi kaptunk kimenőt, Vácon jártunk Áronnal, hármasban. Kellenek ezek a nyugisabb félnapok, és bár nehezen álltam rá, nagyon jólesett végül. Pláne, hogy még az első igazi fagyit is megettük végre... romantikusan egy ház erkélye alatt, szakadó esőben.:)

A lányok délelőtt a nagyszülőkkel játszótereztek, aztán Jutka mamival ebédeltek, aludtak (Hanna először azt mondta Jutkának, hogy nem szeret vele aludni, majd mikor felébredt közölte: Jutka, én nagyon szeretek veled aludni! :)), aztán este a családegyesítést megünneplendő egy kis minigolffal zártuk a három napot. (Ahol pénteken az érettségi találkozónk is volt...)

De jó lenne most nyaralni még két hétig... :):)

4 megjegyzés:

F.B. Dóri írta...

Nagyon boldog névnapot Hannának!

Nem tudtam, hogy most is van, nálunk 30-án tartja a család érintettje. :) Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy hogy nincs benne a naptárban...

Ez a minigolf pedig nagyon nagyon jó móka lehet!! :)

panka írta...

Örülök, hogy nektek is szuper hétvégétek volt! (Nekünk is. :-))) )
Hannának pedig nagyon boldogot, gyönyörű neve van!!!
Jankánál én nagyon lobbiztam érte... Lacit nem fogta meg valamiért. Akkor próbálkoztam a Johannával, de az sem ment át a rostán, így végül azt magyarítottuk Jankára, mindenki megelégedésére. :-)))

Barifelhő írta...

Nagyon boldog névnapot Hannának! Tényleg nagyon szép ez a név.
A képek is elárulják, hogy nagyon jól sikerült a családi ünneplés. Hanna gyönyörű, a két kis Pindúr a játszószőnyegen pedig tüneményes. :-)

Szitya írta...

Boldog névnapot, így utólag is!!!
Nyaralni még két hétig, ah, igen, de jó lenne! éÉ a ti gyerkőceitek még a tündérkertben laknak: nem járnak iskolába!!!! Mert ott ez az időszak már maga a kínszenvedés: mindegyik elfáradt már a tanévtől, és még kell őket noszogatni: na, még erre az évvégi felmérőre egy utolsó erőbedobást!!!! Ah....
ÉN IS nagyon vágyom már a nyaralást!!!!

Puszi,

Szilvi