... azzal dobtam fel, hogy végigolvastam a gyerekek születésének történeteit.
Ahogy csak nem akar nyár lenni, ahogy beszakadnak az utak, áradnak a folyók folyamatosan emlékeztet a természet a csodáira, arra, milyen aprók vagyunk ebben a rendszerben... és milyen hiábavaló minden küzdelem, ha vízről, szélről, napról van szó. Végül az győz... Kivéve ezt az egyet, a születés csodáját... Amiben egyben van az élet és a halál is. Véletlen, hogy mind a három miatt potyognak a könnyeim?...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














4 megjegyzés:
Hát, én eddig nálad csak Áron születését olvastam, de az is pont elég volt a könny-potyogtatásra...
Szilvi
Én most gyors egymásutánban elolvastam mindhármat. Háromszor potyogtak az én könnyeim is. :)
Tenyleg meghatoak.Kedvet csinaltal, hogy en is megirjam a tortenetunket, de ez termeszetesen varat magara.Borura deru!!!
... és nem is vág témába, mégis muszáj... csak mert azt gondolom, hogy tudok helyesen írni, maximum sok az elütés az írásaimban :):)
Utánanéztem és nem nyavaja, hanem nyavalya... Zsuzsi... köszi :):) Pedig nekem "j"-vel sokkal jobban tetszik... és úgy tűnik a kezemnek is :):) szóval elnézést érte, akinek bántotta a szemét, javítottam...
Megjegyzés küldése