A kúszás eddig csak rövid távokra volt hitelesítve és akkor is csak egyik játéktól a másikig.
Nem értette ha hívom, a két kezemet hiába nyújtottam felé, nem figyelt rá.
Ma a nappaliban matatott, aztán meghallotta, hogy a teraszajtónál zörgök. 15 méter. Ennyit jött. Hozzám. Néha megállt a nagy munkában, pihent, rámmosolygott, és jött tovább. Hihetetlen érzés, hogy már ekkora.
Este, miután kivettem a kádból, ahol hason pancsolt egymaga, miközben azon töprengtem, vajon kislány, vagy kisfiú lesz-e majd egyszer a legkisebb, százszor megfordult, négykézlábra állt, úgy, hogy az egyik karját teljesen kinyújtotta. Lassan mászni fog, gondoltam, és a törölközőbe bugyolált kis tappancsára nyomtam egy puszit, amin gurgulázva nevetett.
Milyen jó lesz hamarosan újra hallani a kis tenyerek csattogását.
:):)
2010. július 20., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














1 megjegyzés:
:)))
Nagyon ügyes!!!
Tényleg mindjárt mászni fog. :)
Ui: most olvastalak vissza nyaralás után és látom, hogy jó eséllyel nem halucináltam múlt hét elején Lellén, hogy Titeket láttalak. :)
Este volt, a strand előtt épp gyalogosok miatt álltunk a kocsival. És ti is, csak ellenkező irányba haladtatok. :))
Megjegyzés küldése