2010. július 18., vasárnap

Somogyvámos

És a Krisna völgy.
Évek óta készülnk ide, egyértelmű volt hát, hogy hamár csak egy fél óra távolságra leszünk, eljövünk.

Zsófiékat hívtuk, jöjjenek velünk, és bár volt (és lett is) reális délutáni kövtkezménye egy ilyen félnapos programnak (konkrétan az, hogy ha a gyerekek elalszanak a kocsiban hazafelé, akkor a délutáni sziesztának annyi), csatlakoztak.

Nekem felüdülés, kicsit külföld, de legalábbis egy másik világba való becseppenés élmény volt, szívem szerint egész nap maradtam volna, és figyeltem, volna ezt a részben nagyon ismerős, részben pedig nagyon idegen valóságot.

Danival volt egy kis vitánk a "falu" önfenntartásának realitása körül, és az idegenvezetőnk sem volt a legtapintatosabb, ami miatt a teljes belefelejtkezés élménye nem sikerült megfelelően, az összességében még így is az energianyereség oldalra billent a délelőtti mérleg.

A park hatalmas, az épületek stílusa indiai jelleget követ, bár a kivitelezésben számomra vannak hiányosságok, de ez tulajdonképpen nem is érdekes. Amint a kövezett úton elhaladtunk az elefántok mellett, tudtam, hogy a dolgom annyi csak, hogy hagyjam magam. Engedjem, hogy minden impulzus ami ér, el is érjen, átmoshassam magamon, és majd ha kilépünk a kapun ráérek merengeni. Épp úgy, mint egy jó színházi darab, vagy moziélmény után.

Tetszik nekem a hely bátorsága. Az a merész elképzelés, hogy 150 emberrel, egy apró falucska belsejében elkülönülve kultúrálisan és részben fizikailag az ott élőktől, meg lehet valósítani egy másfajta életet. Egy olyat, amit sehol máshol Magyarországon. Hogy el lehet képzelni egy 5 fős osztályt egy akkreditált iskolában. Hogy a nők száriban járnak. És ez természetes. (utólag jutott csak eszembe, hogy ebben a hőségben milyen természetes a fűtés nélküli padlón a mezítlábazás, de vajon a -20 fokban mit tesznek?)

Tetszik nekem a spiritualitásuk is. Malajziában a hindu tamplom újévi szertartását néztük végig, és egy helyivel beszélgettünk utoljára a vallásukról. Talán a legközelebb ennek a szellemiségét érzem magamhoz, bár az istenhitük nekem nagyon nehezen megélhető. Szeretem a zenéjüket, a harmóniát, a színeket, az illatokat. A húsnélküliséget. Azt a fajta szelídséget, amit megértenem még mindig nehéz, mert nem tudom mennyire igaz.

A templomban egy fiatal lány vezetett bennünket körbe, a legjobb amit kaptunk az a pici zene volt. Ettünk, aztán dél lett. Zsófiék elindultak haza, nekem pedig kellett még egy kis idő, így mi még megálltunk a síremlék mellett a tóparton, a gyerekek barackot ettek és szaladgáltak, én pedig teleszívtam magam az ajándékokkal, amiket kaptam. A békét, a napsütést, a vizet, a zenét, a rózsavizes limonádé ízét.
Szeretnék egyszer egy szárit egy napig hordani. Régóta.

2 megjegyzés:

Unknown írta...

Kedves Kinga!
Eddig zugolvasód voltam, főképp, mert csodálatosan szépek a gyerekeid, és mert a stílusotok közel áll az enyémhez, miénkhez.
Érdeklődve olvastam a bejegyzésedet a Krisna völgyről, és a szellemiségről, ami ott fogadott. De volt egy mondatod, ami különösen megihletett, hogy billentyűzetet ragadjak, miszerint nem tudod mennyire igaz mindama békesség, amit ott tapasztaltál.
Én is volt, hogy érdeklődtem a keleti vallások iránt, szimpatikus volt, hogy nem jöttek azokkal a vallásos maszlagokkal, mint katolikus öreganyám, azonban egy dolog elgondolkodtatott. Mit eredményezett ez a rendszer (vallási) a saját hazájában? Kb. 10 éve volt Indiában egy nagy földrengés, és emlékszem, hogy a mentő alakulat számára fontosabb volt a szent tehenek, mint szent állatok mentése az emberi életnél. Ott igen elgondolkodtam. Aztán továbbgondolva azt láttam, hogy azon a helyen igen nagy a nyomor, mind anyagi szinten,, mind az emberek sorsában pl.: sok a betegség a higiénia hiánya miatt. Összességében úgy látom, hogy nagyobb ott a nyomor, mint Európában, a zsidó-keresztény kultúrkörben. Ez nekem nem fért össze azzal, hogy azt mondják,nekik sok Istenük van, aki meghatározza a sorsukat. Illetve azon is elgondolkodtam,- mivel én kapcsolatban is álltam krisnásokkal -, hogy a kasztrendszer kegyetlensége, mennyire áll összhangban a békével, a jóindulattal. A kasztrendszer alján élők számára olyan reménytelenül kemény az élet, még ma is, és én ezt olyan igazságtalannak élem meg. Szóval ez a rendszer a hazájában szerintem nem épp szimpatikus dolgot produkált, ezért arra jutottam, hiába importálják be Nyugat-Európába a történelmi kereszténységből kiábrándult, de spiritizmusra kiéhezett emberek számára, mert valószínű egy idő után itt is ezt eredményezné.
És végig gondoltam azt, hogy ezzel szemben mit ad a zsidó-keresztény kultúrkör lábain álló Nyugat: Richter Gedeon, Brunszvik Teréz, Albert Einstein, Sir Thomas Jefferson, Kossuth Lajos nevei jutottak eszembe.
Ebből ered az élvezhető polgári élet, az emberi szabadságjogokkal, a tulajdonhoz való joggal, és a viselkedéskultúrával.. Én a kereszténység alatt már rég nem a keresztesháborút folytató, hitet karddal terjesztő Római egyházat értem, hanem a szó szerinti Biblia alapjain nyugvó, azt megélő és értelmező embereket, akiket pl. fel is soroltam. És ebből a szellemiségből ihletődött az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat, amely miatt például ma nem önkényurak igái alatt nyögünk, de az az irgalom is ebből fakad, hogy: "Ne főzd meg a kecskegödölyét az anyjának a tejében", hisz milyen kegyetlenség, ha kiskecske a végét úgy éli meg, hogy abban a tejben landol, amely 2 nappal előtte még az életet jelentette számára. És még az is ebből az irgalmasságból fakad, hogy van egy személy, aki teljesen tökéletes, és igazán hatalmas, és az egyetlen egy fiát, aki neki volt, elküldte egy idegen bolygóra, hogy az önmagát nagy csávába behúzó emberiséget kihúzza a gödörből. Azáltal, hogy cserét végezzen el a fia és a hibázott emberiség között. Hogy az emberek megússzák, a saját fiát tette ki minden büntetésnek, csapásnak, aki pedig volt olyan szerető, hogy ebbe belement. És valami olyat ígér ez a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás, amit semmilyen más vallás sem: nem kell elszakadnunk majd egyszer a szeretteinktől, nem lesz vége, van olyan, hogy nem lesz vége, mert azt ígéri,(sőt már el is kezdte bebizonyítani az előbb említett fiúval) hogy lesz feltámadás, és van örök élet. Nem kell pápát intenem a szeretteimnek, és ezt a Krisna nekem nem tudta megígérni :-))) De ha ígért is ilyesmit, nem volt meg az a bizonyosságom, hogy az az ígéret igaz volna. Hát ilyen volt ez a Krisna :-) Minden jót, Hajnal Eszter 28 éves feleség, várandós kismama

SKY írta...

Eszter!
Köszönöm, továbbgondoltam én is :)
Egyszer majd megszületik, remélem...
Kinga