2010. augusztus 4., szerda

100350

Na tessék.
Majdnem négy éve írogatok, és egy kicsit több, mint két és fél év telt el azóta, hogy átjöttem a babaszobáról.
Minden frissítés újabb látogatás, vagyis ebben a számban én is benne vagyok.
Akkor is döbbenetesen nagy.
Szilvi, itt is meg kell, hogy szólítsalak, mert ugyanazok a gondolatok kavarognak bennem, mint amiről Te írtál Nálatok.

Százezernél is több látogató. Készültem a 100ezredikre. Lemaradtam róla. :)
Szeretem ezt a csatornát, szükségem van erre a világra.
Sokan kérdezik, miért írok.
Mert kell. És mert jólesik.
Ventilálnom, nyomot hagynom, emlékeket gyűjtenem.

Azon gondolkoztam, hányan lennénk, ha mindenki eljönne, aki rendszeresen olvassa az életünket. :)
A kérdés költői... Kellene tudnom, mi az ami olyan vonzó?
Mindenesetre a barátságokért, ismeretségekért nagyon hálás vagyok.

2 megjegyzés:

Szitya írta...

Kinga!
Együtt olvastam el ezt a két, hasonló témájú, bejegyzést... És olyan jól esett! Az is, hogy megszólítasz...
Sok puszi...
Szilvi

F.B. Dóri írta...

Tépelődtem mostanában én is sokat, hisz tudod. És nagyon értem amiről írsz.
A nagy morfondírozás közben eszembe jutott pl. az is, hogy ha mindig is zárt lettem volna, ha mindenki csak szépen zártan írogatna, mennyivel kevesebb, számomra már fontossá vált ismeretlen ismerősünk lenne. Például Ti is. :) És nagyon örülök, hogy nem így van.
Persze, van bennem félsz az újranyitással, de szükségem volt rá. Most úgy érzem, és nem csak a sok visszajelzés miatt, hogy jó ez így. :)

Köszönöm, hogy a ti életetek is nyitott könyv és olvashatom! :)