2010. augusztus 25., szerda

Felvetettem...

Daninak, azt az ideámat, hogy egy gyerek még a pocakomban várja, hogy szabad utat kapjon.
Így visszaemlékezve már mosolygok, de azt a rémületet, amit akkor láttam Dani arcán, sosem fogom elfelejteni. :)
Pedig tudom, hogy HA minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, akkor az a kis negyedik úgyis kibújik majd.
Úgyhogy igyekszem a háromnak jó édesanyjuk lenni, és ügyesen beosztani, hogy maradjon a negyediknek is. Erőből, türelemből, egészségből és anyagi javakból is. Bár ez utóbbi pillanatnyilag ingatag, de abban is biztos vagyok, hogy már Hanna sem fog saját lakást, autót, sokszámjegyű hitelkártyát kapni...
De azt hiszem, ahol háromnak jut, ott egy negyediknek is fog, persze könnyen beszélek én, a nincstelen adóstárs... :)

És akkor újra ránéztem Danira, és nagyon hálás voltam neki. Meg büszke. Hogy felelősséget vállal. Értünk. Mindannyiunkért.
A kis negyediket visszazártam a szívembe, és odaálltam a legnagyobb mellé... csináljuk tovább.

7 megjegyzés:

Szitya írta...

Már a címből sejtettem, hogy miről lesz szó!!! :-)
Tudod Kinga, az biztos, hogy a te szívedben elfér még egy (vagy kettő? egy hozzászólásodban azt írtad, hogy örülnél,ha negyedjére ikrek jönnének...). Hogy mi lesz, azt majd eldönti az Élet! Én szurkolok!(És egy picit irigykedem: én egyesével szerettem volna négyet!)

Puszi,

Szilvi

Vera írta...

Nálatok tényleg jó helyen lenne az a negyedik baba, de persze érthető, hogy nem rohantok neki egyből.
Én viszont a blogon keresztül azt érzem, hogy Titeket a jó Isten is sokgyerekes családnak teremtett! :-))
És azért én is irigykedem, mert én már nem bírnám tovább csinálni, nekem az erőim maximálisan meg lettek húzva a 3-nál (szép magyarosan). Én jelenleg még a kitudjahányév káosz és nemalvás gondolatától is megborzongok, tehát nekem tuti itt a vége. :-))

Judit írta...

"...Te akkor még csak a Mami szívében voltál..." mondtad Hannának nem olyan rég. :) és milyen igaz! Az a picike Negyedik is ott van Veletek és már akkor is ott volt Ő is! :))) Ölelés!

norcmorc írta...

Húúú! Mennyire megkönnyeztem én ezt! Én csak 3.-at szeretnék. Mert 26évesen nem lehet befejezni a babázást. Mert nekem is van egy hármaska a szívemben. És ahogy ketteske egyre inkább próbálgatja a szárnyait és egyre kevésbé igényel engem, úgy erősödik az érzés, hogy kell még egy. De akkor azután sem múlik el ez az érzés? Hogy én örökké azt szeretném érezni, ahogy apró babakezek ölelik a nyakamat?

Szitya írta...

Norcmorc!
Én, négygyerekesként (és már a legkisebbek is majd' hatévesek) válaszolhatok neked: igen! Ez a vágy sosem múlik el (legalább is, eddig nem múlt el)
Üdv,
Balogh-Ficsor Szilvi

Névtelen írta...

Én is attól félek, hogy ezt nem lehet abbahagyni! Bár én még az elsőt várom, de már most észre veszem magamon, hogy ha egy 1évéssel vagyok valahol, milyen olvadozva nézek egy újszülöttre.
Bár nem régóta olvaslak, de meg vagyok győződve róla hogy Ti tipikus nagycsaládosok vagytok - bár fogalmam sincs milyen egy tipikus nagycsalád:))
Sok sikert az elhatározáshoz, Áronnak kell egy öcsi a lányok mellé:)

Ava írta...

Szia!
Bocs, hogy így ismeretlenül írok, véletlen kattintottam rád.
Csak biztatni szeretnélek. Mi belevágtunk a negyedikbe. Nehéz de megéri. Egy kisgyerek mindent megér, a soraidból ítélve te is hasonlóan gondolhatod, úgy érzem
Szóval, hajrá:))