Hajilag.
Délelőtt Hanna haját próbáltam kifésülni, meg összefogni, és nehezen ment. Neki sincs türelme kivárni, míg készen lesz, nekem pedig minden alkalommal vegyes érzéseim vannak a majdnem derékig érő zuhataggal kapcsolatban.
Mert amikor szép, akkor nagyon szép. De amikor szárítani, fésülni, copfot csinálni... kell, akkor olyan macerás volt már...
Hetek óta készültünk mindketten arra, hogy levágassuk. Végül ma megkértem Vikit, hogy ha tud, jöjjön ollóstul. És jött. Örökké hálás leszek ezért a délelőttért. (is)
Hanna előtt Áron haját is megkurtította, édes kis selyemfejűből édes kis kopinger lett, gyönyörű, simogatnivaló kis kerekbuksi. A babahajat eltettem emlékbe (jajj de nagyfiú már... el sem hiszem...).
Dani és anyukám is kicsit értetlenül álltak a kívánság előtt, mondván, nincs is haja. Depedigbizonyám hogy van. Illetve volt. Ezt a remek sorozatot eredetileg is azért cináltam, hogy megöröküljön, legalább 2centis is volt.
Viki Kedves, köszönöm. :)














Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése