Teljes értékű családtag volt mindig természetesen, de nagyon más úgy ülni esténként a vacsora asztalnál, hogy minden gyerek körülöttünk van.
Minden csíntevésben szeretné kivenni a részét, megy a "nagyok" után, akik többnyire befogadják. Hamar megtanulták azt is, hogy ha valamit nagyon féltenek, akkor azt tegyék magasra, de ez nagyjából a babákra, és a könyvekre korlátozódik. Ha duplóval játszanak, Áron is csatlakozik, a lányok azt sem bánják, ha néha ledől egy egy felépített fal... Szeretem.
Amennyire félt Áron Mimitől picikeként, mostanra cinkosok lettek. Ha Ájá meglátja Mimit, kacagni kezd, és várja, hogy merre indul Mikolt, követi, figyeli. Mimi pedig szívesen játszik vele, mászósat, rombolósat, csörgőset, bármit.
Két hete volt talán az első eset, hogy Áronunk egy gyerekszéket tolva maga előtt elindult két lábon felfedezni a lakást. Mára már bármi megteszi, tegnap pl. a ruhaszárító állványt tologatta, amíg bírta.
Ma délelőtt Mimi beült a játékbabakocsiba, Áron pedig odareppent hozzá, felállt, és tolta. Körbe-körbe. Hanna ugyanis nevetgélve segített nekik a kanyarokban, így végül hárman játszottak, nagy egyetértésben.De volt már olyan is, hogy betelepedtek az asztal alá, és ott tették a dolgukat. Könyvet nézegettek, ropit rágcsáltak.
Tudom, hogy a hármasságban sokszor kettő plusz egy a felállás (ezért is szeretnék annyira egy negyediket is majd), egyelőre mégis olyan ígéretes, ahogy ezek Hárman együtt léteznek.
Varázslatos világ ez, nekem pedig szívet melengető... nem is kicsit...














5 megjegyzés:
:-) Nincs a babakocsis játékról fénykép? Nagyon édesek lehettek.
Eszter
Hú, Kinga, ez a babakocsi szuper, megkérdezgetem, honnan van?
Nagyon helyesek a gyerekek!
Szia, Éva
Én is ezért szeretnék négyet, (még tárgyalás alatt.Így ha sétálunk, szülőnként kettő-kettő jusson.
Napok óta készülök írni neked, mindenről, és jól kiválasztottam ehhez a hallgatás eszközét.
Tudnom kellene, hogy nem lesztek távolabb a szívemben, hogy egy blogbarát Kuala Lumpurból is az, de fáj, hogy elveszik a lehetőség, hogy összefussunk valahol.
Mindeközben meg nagyon örülök. Nagyon nektek való, ahogy Blankánál is olvastam (de jó a másik oldalt is hallani), nektek kell ez. Érzem, hogy mit jelent ez, úgy is, hogy én csak Szegedre vágyom igazán vissza, meg nyaralni néha, néha tengernél.
Meg büszke is vagyok, és nem amiatt, hogy háromgyerekkel mentek, mert ezt természetesnek veszitek, hanem ahogy készülsz rá, például a könyvekkel. Meg az elengedésedet.
Köszönöm Kinga, hogy vagy Nekünk.
Ölellek,
Kata
Kinga!
A négyességet csak támogatni tudom!!!
Az elutazást meg... Nos, azt meg tudod... És még mindig furdal a lelkiismeret...
puszi,
Szilvi
Eszter, köszi :)
Éva, ez egy haba babakocsi, Hanna kapta az első szülinapjára a családtól. Azóta is nagy kedvenc... Mikoltnak is van, neki is habás, az egy fekvős darab, azt is nagyon szeretik. Hogy lehet-e még kapni, nem tudom, az utóbbi időben a haba eléggé korlátozottan fordul elő minálunk...
Katám, olyan nagyon jólesett ez!!! És igen, már gondolkoztam azon, milyen szép kerek a mi világunk azzal, hogy Manó is blogol :):)
Szilvi!!! Ne legyen, így jó ez!!!!!
Megjegyzés küldése