Napok óta egyre többet ácsorog támaszkodás nélkül, két kézzel játszva.
Pár napja két-három lépést sikerült haladnia, tegnap óta pedig egyre többet "sétálgat". Úgy szeretem ezt az időszakot, a felemelt kezű, ingatag, de nagyon kitartó próbálkozást. :)
2010. november 28., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














8 megjegyzés:
Édes kis tündér és tündérkék....
Annyira aranyosak a lányok ahogyan örülnek Áronnak.
Jaj olyan édes! Mind a három!
Gratulálunk a Kis Topogónak!
Nagyon ügyes Áron és olyan édik így együtt!!
És egyben fura is, mert nekem még mindig ő a kisbaba és tessék már gyalogol... hogy megy az idő...
Puszi Nektek!
Ági
Annyira jókor mentetek ám ki!! Itthon hideg van, és esik a hó... brrr
Bár a gyerekeknek tetszett a hógolyózás... na jó azt még talán én is szeretem és vicces is volt, csak a hideg ne lenne hozzá... meg a locspocs... megaszéél.... ááá :)
Cukiiii! Háromszor-négyszer néztük meg...családilag. Engem is az hatott meg legjobban, ahogy a lányok várják, ahogy Hanna nyúl érte. :)
Jajj de nagyon ügyes! A Lányok pedig tényleg tüneményesek, látszik, hogy büszkék az öcsire. :)
jajj de aranyos, kis örökmozgó gyönyörűségem, imádom ezeket a kezdő lépéseket. ♥
Nos, másodszor futok neki, mert nem volt googlefiókom. Remélem értékeled!
Tudod, hogy utálom ezeket az internetes izéket, de a Viki azt mondta jár a fiad.
Nos hogy elővegyem a dr hausos bunkó énemet sok támasz gyakorlás és két kézzel vigyen egy játékot, ezt-azt ide-oda, akkor elmúlik az édibédi kézfeltartás.
Nyugi nem fogok rendszeresen itt zavarogni, feltéve, hogy ígéretedhez híven írsz az Áronról a drvm@freemail.hu-ra.
üdv az egész családnak!
cukiiiii!
ügyes vagy, Áron! :o))
Megjegyzés küldése