Áron születésekor 36 megjegyzés érkezett.
Akkor úgy éreztem, valami láthatatlan, megfoghatatlan dolog történik, mintha rá tudnék feküdni erre, mert megtart...
Egy órája olvasom Áron érkezése utáni egy hónapunkat, és egészen hihetetlenül közeli. Egyben rengeteget ad ahhoz, hogy újra felfogjam, négy gyerek, az nem három, és a negyedik sem fog magától felnőni... sőt.
Még csak délután van, és a háló újrateremtette magát, újra azt érzem, hogy tartotok... a gondolatokkal, azzal a kedvességgel és szeretettel, amivel örültök ennek az apró kis babszemnek. Tudom, hogy sokan vannak, akik csak olvasnak, de nem írtak, és mégis fognak ránk gondolni.
Hálás vagyok a gondolataitokért, azért, hogy olvastok, hogy figyeltek ránk... nem ezért írok. És most mégis úgy érzem, ha nem írnék, lehet, hogy ma nagyon elkeseredtem volna. Ehelyett kaptam... és már megint nem tudom, hogyan adhatnék.
Így aztán "bedobom" ebbe a közös nagy hálóba azt, amim most van, a viszontgondolataimat, és hogy köszönöm!!! Élni jó.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














5 megjegyzés:
És itt vagyok, a 44.
Kinga, veletek örülök, vártam a hírt, nem tagadom.
Nem sokat kell gondolkoznod, hogy te mit adhatsz az olvasóknak, mert rengeteget adsz azzal, hogy vagy, hogy megmutatod az élethez való viszonyodat, a szívedet. Én leginkább a látásmódodat köszönöm, a szemüveget, amin szűrsz.
Fantasztikus, hogy négyen lesznek, hogy neked így kerek. Hogy nem kérdés, hogyan oldjátok meg, hogy tudsz négynek adni, négyet szeretni, négyhez türelmet csiszolni. Tudom, már mondtam, de olyan büszke vagyok rátok és nincs nap, hogy ne jutnátok az eszembe. Én ezt köszönöm.
Szeretnek messziről sokan, de nem ismeretlenül és ez fantasztikus.
Ölellek,
Kata
már a 46.
Kinga, megkönnyeztem utóbbi két bejegyzésedet. Emlékszem, amikor egyszer említetted, hogy igazából négy gyerkőcöt szeretnétek ...akkor még csak ketten voltak. Azt kívánom, hogy minden álmotok így teljesüljön és mindig legyen körülöttetek ez a szeretetháló, ami erőt ad olykor, és amit olyan nagyon megérdemeltek...
Szeretettel
Andrea és Attila
Kinga! Ez annyira fantasztikus, hogy mióta olvastam, vissza-visszajárok, olvasni a többiek lelkendezését is!
Két dolog jutott az eszembe... Az egyik, hogy nem értettem, miért kerestek olyan nagy autót... Most már egy kicsit jobban értem... :-)
A másik pedig... Hogy vajon sikerül-e megállnotok négynél...
Nekünk is csak nehezen ment.... :-)
Puszi,
Szilvi
Szia Kinga!
Rég jártam felétek és micsoda hír fogad!
Én is teljes szívemből gratulálok nektek!
Eszembe jutott a találkozásunk a Gouba vásáron, ahol talán a második kérdésem az volt hozzád, hogy vállaltok -e negyediket is..mintha éreztem volna, hogy jönni fog nemsokára. Az pedig külön dicséretes, hogy ebben a számotokra még idegen helyen viszed végig a terhességedet, a babázást, úgy hogy mellette van még három picid.
Őszintén remélem, hogy lesz segítséged, bevallom ez volt a második gondolatom a hír hallatán.Szívesen olvasnék erről is. Édesanyád ezek szerint kint van veletek. Meddig lesz így?
Minden jót és vigyázzatok magatokra!
Ági
Megjegyzés küldése