Régen elkészültek már az alábbi képek, és valamiért nem akarózott feltenni őket, és megírni ezt a posztot. Sokat gondolkodtam rajta, miért. Van pár válaszom... az egyik, hogy ha az ember egyszer megalkotja a számára tökéleteset, akkor azt keresi, nem elégszik (elégedtem meg) meg a félmegoldásokkal. Igyekszem az arcunkra formálni ezt, a sors fintora, hogy a hálószobánk alaprajza egy az egyben az otthoni... :) és mégis vannak hiányérzeteim.
Mára már néhány megfogalmazódott. Az egyik, hogy az ablakaink sötétített fóliával vannak ellátva, ami nagyon praktikus, viszont ettől az esős évszak borongós napjain elég sötét idebenn... leginkább a nappali rész, vagyis ahol az idő nagyobb részét töltjük.
A másik, a konyha. Szerettem otthon a bordó, narancs színeket, melegebb, barátságosabb lett tőle minden. Itt fehér, és fém és szürke minden (jó fantáziátlan), nincsenek felső polcok, és ez összességében kicsit idegenné teszi nekem ezt az amúgy is beveendő területet. Mára már sokkal jobban szeretem, pl. nagyon jó, hogy amerikai stílusú, szemben a sok megtekintettel, ahol a konyha egy külön helység. Itt a gyerekek legalább mindig a lábam alatt lehetnek.
A harmadik, és erre csak sokára jöttem rá, hogy nem igazán patyolat. Aki ismer, tudja, kicsit kényszeres vagyok, és szeretem, ha tisztaság van körülöttünk. (persze a saját koszunk megint más, de egy alapból kicsit és helyenként koszos... hát nem jó érzés) Ez a lakás szerintem utoljára hat éve volt kifestve, a falak tényleg nem tiszták, az ajtók ragadtak (azóta naponta mosok le egyet-felet... és rendszerint három barnás vödör vizet öntök ki a végén... de legalább tudom, melyik tiszta már... fehérek így sem lesznek, de legalább nem ragadnak), a korlátokon vastagon áll a kosz. Elsőre talán fel sem tűnik, de én itt élek, és zavar. :) Majd ha a végére érek, és lesz merszem előállni azzal a kérésemmel, hogy fessünk ki, megnyugszom... ja és várandós vagyok, ez jelent valamit? :)
A képek esőben készültek, de valamennyire rend volt (khm...), a vaku sárgított, ezért nem használtam. Így a minőség rovására ment a nagy igyekezet, de a lényeg talán látszik. Nem teszek fel minden képet ide, sőt, leginkább csak ezt az egyet, de az albumban megtalálja, akit érdekel. (Kis összehasonlítás végett a magyarországi ház is itt van :):()
A kertről nincs kép, holnap jön a kertész, előtt még készítek majd párat és egy ilyen volt ilyen lett sorozatot közzéteszek.














8 megjegyzés:
De jó, hogy raktál fel képeket a lakásról, már nagyon kíváncsiak voltunk! :)
Nekünk elsőre az jött le, hogy nagy és tágas, és hogy valami hasonlót elfogadnánk mi is (naná, főleg ha olyanban lakik az ember, mint mi :))
A ragacs nem látszik a képeken, a régen festett fal nem látszik, a kis kosz nem látszik! :) A színes falak persze jobbak lennének, de szerintem jól berendezkedtetek és majd még úgyis alakítgatod folyamatosan.
Azért a legjobb benne, hogy ha kilépsz az ajtón nyár van!! :))
Sok puszi Nektek!
Ági
Mikoltnak jobbulást kívánunk, olvastam a dokis történetet, mázli, hogy ilyen rendes dokit találtál!
Sára kérdezi, hogy mi lett most Hanna jele az oviban? :))
Puszi!!
Szia!
A napokban találtam meg a blogodat, és bizony jól ittragadtam a monitor előtt (már amennyire a 3 csemetém engedte) mert igazán bámulatos amibe belevágtatok! A szó jó értelmébe véve:). Remélem hamar otthon fogjátok érezni magatokat, meggyógyul aki beteg, szóval minden jót Nektek!
A ház nekem is tetszik, szép tágas!
Jó egészséget, boldog babavárást!
Hajni
Szia,
olyan jó, hogy végre van netetek, és tudsz írni!!!
A házról csak az előttem szólókat tudom mondani: így a képekről rendezett, otthonos (igen a konyhát kivéve), tágas, és nem piszkos. Benne élve nyilván szembeötlő, amit egy fotó nem tud átadni tisztaság tekintetében.
Mikoltnak jobbulást! Csodállak ám antibio és oltás ügyben... én beadattam magunknak is, nekik is hepa meg hastifusz ellenit... Gyerekorvossal mázlitok van, én még nem találtam csak olyat, akihez nem akarok visszamenni.
Pussz
Bocsi, kicsit ismeretlenül írok.
Régóta - nagyon régóta nem néztem be hozzátok, pedig egy időben olvasgattalak.
Egy ismerős blogján találtam rátok.
Először a blog neve fogott meg. Próbáltam értelmezni és azon tűnődtem, hogy hol lehet az a Mikoltár... Mert én úgy választomma szét, hogy Hanna Mikoltáron. :-) Aztán győzött a kiváncsiság és benéztem. Jót nevettem a tévedésemen. :-)
És most mire jövök vissza? Új jövevény készülődik és ti nagyon-nagyon messzire költöztetek! Nem térek magamhoz...
Nem semmi teljesítmény! Megemelem a kalapom előttetek. Hatalmas váltás (kultúra, távolság)!
Nagyok vagytok, hogy 3 gyerekkel belefogtatok, de úgy látom, hogy azért nem olyan rossz és remélhetőleg te sem vagy boldogtalan.
Bár téged nem tudlak igazán boldogtalannak elképzelni... Nagyon erős vagy.
Jó időt, jó egészséget, sima szülést és még sok-sok jó posztot!
Üdvözlet Bécsből! :-)
Szia!
Nemrég találtam Rád, és nagyon szeretlek olvasni. Szerintem nagyon szép ez a ház, és egyáltalán nem "hideg" :)
A ragacsról eszembe jutott valami. A mostani lakásunkban távol-keleti bérlők laktak előttünk. A konyha szabályosan ragadt! Iszonyatosan mocskos volt minden, a pultot meg valaki módszeresen kilyuggatta, a lefolyók meg teljesen el voltak dugulva. Egy héttel a beköltözésünk után teljes lefolyótisztítást kellett kérnünk vasárnap sos-ben. Szerencsénkre a tulaj állta a költségeket, mert megértette, hogy ilyet egy hét alatt nem lehet csinálni.
Szóval a kosz valami ázsiai szokás lehet... :-)
héhéhé! az alaprajz lemaradt!!!
;)))
Hű ez nekem is nagyon tetszik! az első szó - az előttem szólók után nem tudok újat írni :) - a "de jó tágas" volt.
Bár a konyha tényleg nem túl meleg, én azért kérdés nélkül elfogadnám, ha valaki nekem akarná adni. :D
Remélem Mikolt sokkal jobban van már!
Puszi:
Dóri
Megjegyzés küldése