Egy lehetetlen gyereksámlin ülök, és 10 perce próbálom rávenni a lehetetlen internetet, hogy kapcsolódjon.
Fizikai fájdalom, hogy nem írhatok, hogy egy csomó nagyon fontos mozzanata az életünknek nem rögzíthető abban a lelkiállapotban, amiben történik. Hogy egymillió örömöt és bánatot nem tudok megosztani azokkal, akik a kapaszkodót, az ablakot jelentik, akiktől (és most ez mennyire igaz) egyedül visszajelzést kaphatok...Nehéz.
Tegnapra ígérték az internetet. De ez Ázsia.
Ami miatt háromnegyed kettőkor nem tudok visszaaludni, az a legkisebb.
Ma voltunk orvosnál másodszor.
Az első látogatásunk nagyon ígéretes volt, részben az odavezető út okán, részben az élmény miatt. Egy külföldi családok egymást segítő szerveződése nyomán találtunk rá az egyetlen orvosra, aki Malajziában a legtermészetesebb módon segíti a szülő nőket, ő az, akinél (Penangon van még egy kollégája) egyedül vízben lehet szülni.
Hogy nekem mennyire meghatározó ez a közeg, azt hiszem mondanom sem kell, így egészen magától értetődő volt, hogy őt kerestük.
azt kaptam, amire számítottam, noha több lehetőség is felmerült szülés ügyben. De nyugodt voltam, hogy ha úgy döntünk, itt szülessen meg a legkisebb, van hova bizalommal fordulni.
Tegnap a csöpp betöltötte pocakban növekvő élete 13. hetét, ami egyben nekem a megnyugvást is hozza általában. Tegnap beszéltünk pár szót Danival a mai vizsgálatról, és mert nem volt senki, akire a többieket hagyhattuk volna, ötpluszegyen érkeztünk a kórházba.
Itt is készül ultrahang ebben a magzati korban, és lehetőség van a kombinált szűrésre is, ami az otthoni árak duplája.
Dani tegnap elbizonytalanított azzal kapcsolatban, hogy kell-e nekünk az a plusz 10%-al több bizonyosság a baba egészségével kapcsolatban, így ma, amikor a nyaki redő és az orrcsont is rendben találtatott, nem kértük a vérvizsgálatot.
És most fogalmam sincs, jól döntöttünk-e...
Valószínűleg semmi nem változna akkor sem, ha egy hét múlva kapnék egy közelítő arányszámot, mert érzem, minden rendben.
Viszont mielőtt eljöttünk, az orvos mutatott egy levelet, amit a főorvos, a kórház igazgatója és még valaki közölt, vagyis július elejéig nincs vízben szülés. Az egyikük szerint a baba megfulladhat amikor megszületik a vízben. No comment.
Nekem viszont kihúzták a lábam alól a talajt. A kettő együtt már megrémített.
Három alternatívát láttam eddig.
Az első, és legtermészetesebb gondolatunk az volt, hogy a gyerekekkel és Danival hazamegyek valamikor a 35. hét tájékán, Dani pár napot otthon marad velünk (kitudja hol laknánk...), majd visszarepül ide, és a szülés időpontja előtt pár nappal újra hazarepülne. Újabb pár nap, majd megint vissza, mi pedig valamikor, valahogy visszajönnénk. Alsó hangon is két hónapról van szó, egészen bizonytalan körülmények között, Dani nélkül, riaszt az újabb hontalanság gondolata, hogy megint semmink nincs, hiszen ebből az állapotból épphogy csak kimászunk, mire az icipici megszületik majd, de tudva, hogy ebben az esetben a legbiztosabb kezekbe kerülök, amikor annak itt az ideje.
A második, hogy itt szülök, a kórházban, vízben, ezzel az orvossal.
A harmadik, hogy itthon szülök. Mármint itthon, Malajziában, az otthonunkban, vagy házunkban... Ez sok helyen bicegős. Egy. A streptococcus fertőzés miatt antibiotikumot kell kapnom szülés közben. Kettő... Nincs kádunk. Még. Három. Senki sem fog kijönni segíteni, itt ez nem szokás. Vagyis doula van itt is, de ő nem igazán a fizikai oldalt támogatja, pedig most arra lenne szükség.
A második lehetőség elúszni látszik, az első nagyon sok nehézséggel jár, az utolsóban millió a kockázat.
Mióta itt élünk (és nincs se internet, se autó, se normálisan működő telefon a birtokomban), egészen erősen érzem a korlátaimat. Erősödöm mitagadás, de lassan ürülnek a készleteim. Mondhatnám, hogy egyre türelmesebb vagyok, ami igaz is, de ha egy kicsit a pszichológus énemmel nézek magamra, akkor inkább tűnik ez kontrollvesztettségnek. Tehetetlennek érzem magam, és ez nem jó. Egyre több hitre van szükségem, mert a tudás nincs a birtokomban (és ez nem pusztán az információ hiányából fakad), egyre inkább kell ráhagyatkoznom valamire, mert a konkrétumok hiányoznak. Nem áll ez messze tőlem, de nagyon vágyom valamiféle biztonságra.
Hogy legyen egy megbízható kapocs a külvilággal. Legalább egy.
A picikéről pedig...
Fantasztikus volt látni, ahogy a csöpp kezét szopizta, a kis fejét fogta. Tökéletes volt, és tudom, az is. Már nem félek. Csak tartok... Szeretném biztonságban tudni. Ez most a legfontosabb.
Elkezdődött az az év, amiben megszületik. Boldog Új Évet! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














12 megjegyzés:
Szerintem a kombinált teszttel jól döntöttetek. Én ingyen sem csináltattam meg, én is tudtam, hogy rendben van minden.
A doki miatt pedig itt sajnálkozom. Nagyon rossz lehet neked. Aludj párat rá, próbálj nem foglalkozni vele, és talán máshogy látod majd a helyzetet néhány nap múlva. Talán van más verzió is.
Ismerem a sodródás érzését, nagyonis, van, hogy jó helyen jut partra az ember. Gyakran van.
Kitartás!
Boldog Új Évet!
Nagyon drukkolok Nektek, hogy minden a lehető legjobban történjen!!!
És ahogyan eddig így távolról megismertelek nem vagy az a tétlenül kezeidet tördelő típus... :))
Biztosan megtaláljátok a helyes utat!
Sokat gondolok Rátok, főleg, hogy most mi is otthon-kereső időszakba léptünk, igaz Magyarországon és egyelőre még csak 3 picivel... :)
Minden jót és sok erőt:
Bori
Drága Kinga!
Tegyél le néhány aggodalmat! ha érzed, hogy jól van, ne törődj a teszt elszalasztott lehetőségével! És ha nem vízben fogsz szülni, akkor nem ott. Hidd el, attól az a baba még ugyanolyan kiegyensúlyozott és tündéri lesz, mint a többi, mert oda érkezik, ahová!
Ne gyere haza 35. hetesen, mert iszonyatosan túlterhelnéd vele magadat, mind fizikálisan, mind lelkileg - szerintem. Hívd ki anyukádat, anyósodat, barátnődet (pont ma jutott eszembe: de elmennék fogni a kezedet szülés közben, ha esetleg a muzulmán közeg nem engedné Danit! be nem teljesült vágyam, hogy lássak egy szülést...)
Szóval, Kinga! Láttad a Picit, jól van! Ott vannak a többiek, szép helyen éltek, "hazaértetek"! Próbálj meg elengedni egy-két felesleges terhet! Van elég!
Puszillak és sokat gondolok rátok!
Szilvi
Kedves Kinga! Nem ismerjük egymást, ma találtam rátok, és csak ülök itt a gép előtt és ha tudnálak felhívnálak telefonon ... de kezdem az elején. 6 hetes múlt Hanna lányunk, és ma épp azt kerestem a neten, hogy mikor is van névnapja, így keveredtem ide. Aztán mosolyogva látom, hogy Mikolt a születésnapomon született :D Majd olvasva a születéstörténeteidet, végig az volt bennem, hogy te miért is nem otthon szültél? Mert meg van benned az a fajta ösztönös erő, az a fajta bizonyosság, hogy bízol önmagadban és a kicsi világrakészülőben, és, hogy ezt gond nélkül meg tedd. és ekkor olvasom a mai posztodat ...
Félre ne érts, nem célom itt bármire is rábeszélni (milyen jogon is, meg egyáltalán ... szóval nem erről van szó) Csak hihetetlen, hogy miközben ezeken gondolkodtam, te leírod ezt kérdés formájában.
Nálunk Lorka 2008.06.21-én, Hanna 2010.11.19.-én született. Otthon. A félelmeidet pedig átérzem és megértem, mert nekem a szülés előtt másfél hónappal húzták ki a talajt a lábam alól, amikor a bábámat bebörtönözték ... de ez más történet ... annyit tudok írni, hogy engedd el a félelmeket, és minden rendben lesz. (még ha ez most olyan közhelyesnek is tűnik)
Hosszú lettem, bocsánat.
Ölellek így ismeretlenül is! Anka
Boldog új évet nektek is! :)
Kinga, én végigbólogattam Szilvi minden sorát. Szerintem a kisebbik gond, hogy ha nem fog Csöpp vízben születni, bár megértem a fájdalmad ezügyben, de hazajönni, kizökkenni, Dani nélkül lenni ideiglenesen valahol hetekig majd visszamenni, újra visszarázódni szerintem sokkal rosszabb lenne. Szerintem.
A kombinált teszten én Lénával nagyon sokat agyaltam, de olyan pici volt a nyakiredője, hogy azt mondtam magamnak, hogy ha még el is mérték esetleg, akkor is bőven határon belül van, így nem mentem el. És lám, kutya baja. Szonjával meg még fel sem merült bennem, hogy mennem kellene. Ezen végképp ne aggódj.
Pár nap és tisztábban fogsz látni. Kitartás!
Ölellek és puszi nektek!
Dóri
Boldog Új Évet! Nagyon vártam már ezt a posztot! :) Úgy örülök, hogy minden rendben a kis Csöppel! :)) Még szerencse, hogy míg Ő odabenn remekül lubickol, nem hiányzik neki a kombinált teszt, és szerintem a kádbacsobbanós érkezés esetleges hiánya sem aggasztja túlságosan! :)
Komolyra fordítva, emlékszem, mikor Mikoltot vártátok, volt egy kis aggodalom egy baktérium (?) miatt, de Te akkor is érezted, hogy Mimivel minden rendben odabenn... Most is így van, adjon ez teljes biztonságot! És ha Te nyugodt vagy, Ő is szépen békességben fog megszületni, akárhol is...
Azért nagyon szurkolok, hogy megtaláld a legmegnyugtatóbbat Magatoknak!!! :)
Szeretettel:
Judit
jaj ,nem is GRATULÁLTAM MÉG!!!!!!!!!!!!! Boldog negyedi várandósságot! Boldog új évet!!!!
jajj Kingám, én úgy szeretlek!
engedd el a félelemeidet és a válaszok úgyis megtalálnak. ahogy mindig is megtaláltak.
hiányzol nagyon!
(cucka voltam, csak nem megy a bejelentkezés)
Lehet, hogy egyszerűbb egy magyar bábát kiutaztani, minthogy ti gyertek haza :)
B streptococcusod van? Ez nem kell, hogy kizáró ok legyen: http://www.homebirth.org.uk/gbs.htm
És a felfújhatós medence is szóba jöhet...
De én sem kampányolok :)
Drága Kingám, jó hogy vagy!
A jelek mindig akkor jönnek, amikor legkevésbé számítunk rájuk... Annyi erőt adtál, hogy szőrös szívem ellenére még egy könnycseppet is elmorzsoltam.
Vikusz
Kinga, tegnap este óta gondolkodom ezen az írásodon, én végül is Szilvihez és Dórihoz csatlakoznék, de befolyásolni én se akarlak, már csak azért se, mert azt hiszem jóval óvatosabb, mondhatni kevésbé bevállalós vagyok nálad, ezért nem tudhatom, hogy neked mi az, ami még belefér a biztonsági zónádba. De azt tudom, hogy végül adódik majd egy megfelelő megoldás.(Vagy még inkább kerestek majd ti, aktívan. :-) ) Van még idő...
Nagyon sokat gondoltam rátok ebben a "néma" időszakban... Nagy ölelést küldök, és sok jót kívánok nektek az új évre!
Hű, Kinga... Szívből megértem az aggodalmaidat, és ahogy így végiggondoltam, magam is a Szilvi-Dóri-Panka-féle gondolatokkal tudnék azonosulni. Egyébként pedig tuti biztos vagyok benne, hogy ebben az ügyben is, mint mindig, időben meglesz a Ti utatok. Ha nem kanyarodik arra magától, akkor megépítitek Ti. Mi meg irigykedve fogjuk olvasni. ;)
Sok puszi Nektek!
Megjegyzés küldése