2011. február 18., péntek

1056

Ennyi bejegyzés született, mióta írom ezt a kis naplót...

Visszaolvastam egy pár bejegyzést, nemsokára születésnapom lesz, sokmindent kértem már magamban, de most jöttem rá, mi hiányzik ma... A humorom... kérem vissza.

Dolgozni fogok rajta, bár persze az anyanyelvemen sokkal könnyebb ezt megtenni a hétköznapokban, de majd gyakorlok :) Mindenesetre önkritikát gyakorolva, túl komoly lettem, túl fontosak a dolgok körülöttem, és ez súly. Úgyhogy szeretném kicsit letenni. Akkor most mégis van valami újévi fogadalmam? A tavalyi is jól sikerült :):)


(képeket a bejegyzésekhez holnap fogok tudni feltölteni, addigra sikerül talán feljutnom a másodikra)

1 megjegyzés:

Blanka és Manó írta...

Fantasztikus értekezést rittyentettél az előbb......alvás helyett. Amúgy érdekes felvetések vannak benne.
Akiket most ott mosolygós felnőttként aposztrofálsz, vajon ugyanebben az óvodai rendszerben nőttek?
A kínaiak illemtudó, szorgalmas emberek valóban, és tényleg a család az első állítólag.....persze holtversenyben a munkával....de szerintem ha valaki megkaparja egy kicsit a felszínt, vagy őszintén (ha ilyen lehetséges volna, mert már kicsiként beléjük ültetik a "helyes" válaszokat) kifaggat egy kínai gyereket, hogy mit érez a szülei iránt, valószínűleg a válasz az lesz, hogy tiszteletet, csodálatot, nagyrabecsülést.......pedig egyszerűen az a szó, hogy "szeretetet" mennyivel többet érne.
És akkor most joggal kérdezhetnénk, hogy nálunk, a "nyugati" nevelési elvek mellett vajon a "szeretet" lenne a válasz?....hmmmm