2011. február 27., vasárnap

A felhők felett pedig süt a nap

Kaptam ma egy mailt. És az egyetlen unokatestvérem is kommentelt...
Mindenesetre megállásra késztetett pár percre, hogy nézzek rá magunkra, leginkább magamra kívülről. Megtettem, sőt vissza is olvastam nem keveset, hogy lássam (amennyire csak objektív tudok lenni magammal kapcsolatban), hogy mi is a valóság.

A valóság pedig az, amit leírtam.
Nem szándékozom megmásítani a magam valóságát, és nem tudok nem őszinte lenni (sőt nem is akarok), mert szükségem van arra, hogy idővel láthassam a teljes egészet, megélhessem, újraélhessem a folyamatot, amiben benne vagyok. Csak ezek mentén lesz kerek az egész, mint ahogy a mesében is a vége jó, közben küzdelmes, de így van rendjén.
Lehet, hogy van úgy, hogy egyszerre sokkal több hullám generálódik körülöttem, mint amivel adott pillanatban elbírok, a jelen állapotunk épp felfelé ívelő, már elhiszem, hogy meggyógyulok, nemcsak azt, hogy életben maradok.
Az elmúlt hetünk nem volt egyszerű, és otthon se lett volna az hasonló körülmények között...
Az internet korlátozott volta pedig azt is magával hozta, hogy csak éjjel jutottam el a blogig, amikor pedig sokkal fáradtabb (és ezzel karöltve sokkal elgyötörtebb is) voltam, vagyok általában, így lehet, hogy az igazi kis gyöngyszemek kimaradtak, és akár úgy is tűnhetett, hogy sokkal több a negatív dolog itt, mint a pozitív.
De vállalom, ezek az én érzéseim, amik megmásíthatatlanok a megélés pillanatában, ami ebből igazán fontos, hogy végül hogyan oldom meg, mit profitálok belőle, mennyit erősít, változtat rajtam.
És azt hiszem, minden, ami nem öl meg, erősít. Hitben, emberségben. Az őszinteségemet, a nyíltságomat nem tudom elrejteni... Sajnálom, ha ezzel nehéz perceket okozok, azt viszont egyáltalán nem, ha van akinek a lelkében nyomot hagy, gondolatokat ébreszt.
Tudom, hogy kell még egy jó adag türelemből is és talán lazaságból is, gyakorlom...

És hogy a címről is írjak:
Tudom, hogy mindig süt a nap. És azt is, hogy van, hogy felhős az ég.
És van egy csomó dolog, ami miatt nem is gondolkodom abban, mi lenne ha... otthon lennénk. Most ez az életünk, ezzel van dolgom, nem kirándulni jöttünk, hanem élni. Ez pedig egészen más... És van egy csomó minden, ami jó itt... hogy csak néhányat említsek:

- mindig mosolygó embereket látok magam körül
- rettentő színes ez a világ, bármerre is indulunk
- nincs tél, nem kell folyton új ruhát venni, gyereket öltöztetni
- mindig van friss gyümölcs, ráadásul megfizethető, pl. naponta eszünk mangót, ananászt, dinnyét
- bármikor lehet medencézni, mert medence is van, meg meleg is hozzá
- sokkal kevesebb a rezsiköltségünk, pl. a víz száma ebben a hónapban 1400 forint volt, pedig majd' minden nap mosok, a mosogatógép is megy, és még fürdünk is
- ha félretenni nem is, de nullára sikerül kihozni a hónapokat és ez megnyugtató
- van internetünk :)
- alakulnak a kapcsolataink, íródik a blog, növögetnek a gyerekek
- és végül... szép helyen élünk, rengeteg madárral, fával, virággal magunk körül.

De nem vagyok elfogult, sem az ittel, sem az ottal kapcsolatban. Igyekszem megörökíteni azt, amilyennek megélem, színesen, és leginkább önazonosan.
Nem is magyarázom tovább... :)

3 megjegyzés:

Blanka és Manó írta...

:-).....megnyugodtam/megnyugodtunk...........egy kicsit. :-)

uriviki írta...

Tudod Te is, jó ez így ahogy van. Minden percet ösztönösen, elemi erővel élsz át. És ez tanít. Sokmindenre. És felemelő érzés. (Bár sokszor lehet, hogy csak utólag)

Ez a blog pedig a TE naplód. Bár, most ez az egyetlen kapocs az otthonnal, a jóbarát, és orvosság, És persze nekünk is az egyetlen kapocs hozzátok. De képmutatás, és hiteltelen lenne, ha a mi megnyugtatásunkra írnád....

Járd az utad Kingám

Vera írta...

Én pont az őszinteséged miatt szeretem nagyon a blogod! Rengeteget tanultam már Tőled, főleg, hogy én is álandóan figyelem magam, csak legfeljebb én nem tudom olyan szépen szavakba önteni, mint te. Írj csak mindent úgy, ahogy "jön", én részemről a "napos" és "felhős" bejegyzéseket is szeretem! És amint végre nekünk is lesz gyorsabb netünk (szerdán, talán végre ide is kifáradnak az urak, yesss!), megpróbálok gyakrabban pozitív energiát küldeni, a felhős napokon. A naposokon meg veletek örülni. :)
Ja, még nem írtam (ezt se) nagyon tetszik a legifjabb családtag neve, először én is felkaptam a fejem, egészen őszintén, mint Mikoltnál, de kb. egy nap múlva már teljesen megszokottnak éreztem. Az egész neve egyben is nagyon szépen hangzik. :)
Ja, és még egy fontos dolog: Kinga új ovis csoportjába jár egy kislány, 3-4 éves kor körül lehet, és totál Hannára emlékeztet. Mikor első délelőtt bent voltam Kingával, ás előszür megpillantottam, majdnem felsikkantottam a meglepetéstől, onnantól végig a kislányt bámultam (Kinga után), szerintem rettentően hasonlít Hannára. :) Az oviban is velem vagytok. :)
Gyógyuljatok, erősödjetek, kitartás! :)