2011. február 26., szombat

Nincs ma kedvem címen gondolkodni...

Ma reggel olyan gyenge voltam, hogy a szememet sem tudtam kinyitni.
Elkaptam a gyerekektől a virust, utoljára talán Áronnal voltam ennyire rosszul. Persze pocakkal az ember sokkal jobban elfárad, pláne, ha annyit csinál, mint pocak nélkül... és nyilván nem segít, hogy szoptatok, és cipelek, és közben egy baba növöget odabenn, aki elveszi, ami jár neki.
Nekem mi marad...
Kicsivel több odafigyelés magamra, ez a lecke... hogyan kell, nem tudom. De ha már megtörtént, szerencse a borzalomban, hogy hétvége van, és Dani elvitte a gyerekeket, én pedig fekszem.
És nyögök.
Nem szoktam... de ez most nagyon durva.
Hányás, hasmenés, gyengeség, a számat sem tudtam kinyitni, hogy kérjek. Fáj a gyomrom, a hasam, a mellkasom, a hátam, szúr a tüdőm... de nem sorolom tovább, szegény anyukám olvassa... Telnek az órák, jobb valamivel, de gőzöm sincs, hogyan csináljam végig a jövő hetet.
Hinnem kell benne, hogy meggyógyulok. Éjjel nehezemre esett...
És itt tényleg nagyon más betegnek lenni... ismerős tünetek, de olyan egyvelegben, amit sosem éltem még.
Lelle Róza jól van, legalábbis mocorog, és ez megnyugtat...

10 megjegyzés:

kempfcandi írta...

Jobbulást!

F.B. Dóri írta...

Ó Te! :( Gondolom mondanom sem, hogy mennyire megértelek...
Én már jobban. Már csak szédülök és iszonyú gyenge vagyok. De már bennem marad amit meg bírok inni, enni.
Kitartás!!! Remélem hamarosan te is jobban leszel.
Puszit nem küldök, mert még összevesznének a vírusaink, de gondolok Rád!

cucka írta...

Drága Kingám! Napok óta végre először ülök gép elé, valami hasonló nyavalyán mentem én is keresztül, csak az én szervezetem egy 48 órás lázálmokban fetrengő "áramszünettel" jutalmazta az elmúlt hetek agyrémségeit.
Jobbulást, kicsim, pihenj, gyűjtsd az erődet és koncentrálj magadra. Aggódom érted!
Visszaolvastalak, nagyon örülök az újabb kislányotoknak, és a hozzá tartozó csodálatos gondolataidnak. (bár én voltam annyira elvetemült, hogy kiskrapekra tippeltem ismét, és erről meg az jutott eszembe, hogy bennem is van egy "álom", melyet gyerekkorom óta dédelgetek: az egyfiú, egylány, újabbfiú, újabblány) A Lelle Róza pedig csodaszép név, puha és légies, száll a szélben, finoman és könnyedén. Illik hozzátok. (és irigykedem is, mert tökjó lenne, ha egyszer majd nekem is lehetne egy olyan igazi klasszikus finom-mozgású kislányom, mert pölö ZetorMinka már pocakon belül is szétrúgta a ház falát, ezerszer brutálisabban, mint a tesója. ennyit a lepkeszárnycsattogásokról. namajdmost :) )
És még mindig hiányzol! Ölellek Kingum!

Zsófi írta...

Jobbulást, pihenj, amennyit csak tudsz, kúráld magad!!! És vigyázz magatokra! Puszi! :)

gabi79 írta...

Biztatásképpen: ez már a vége! Legalábbis szerintem az anyukák betegszenek meg legutoljára és ők vannak a legrosszabbul (nálunk így szokott lenni). Kitartást és mielőbbi gyógyulást!

E. Jucus írta...

Kedves Kinga!
Régóta olvaslak, és követem az életeteket, eddig még nem írtam, de most majdnem az összes fényképet végignéztem...és már szó nélkül nem tudom megállni! :)

Rég láttam ilyen tökéletes családot, ennyire tökéletes gyerekeket és ilyenfajta összetartást!Igazán példásan nevelitek a gyermekeiteket -akik csodaszépek, festeni sem lehetne szebbeket- a családotok példaértékű, bár minden család a fele ilyen lenne, mint a Tiétek!

Ha nem bánod, ezután is rendszeres olvasótok leszek!

Baráti üdvözlettel: Eikler Judit (Jucus)

Zsuzsi írta...

Kinga drága! Aggódom érted, mert annyira mindent száz százalékon csinálsz, hogy annak már böjtje van. A rengeteg törődés, figyelem, szeretet, amit folyton adsz jó lenne ha most egy kicsit magadra irányulna. Azért is mondom mindezt, mert egy ismerősöm, aki szintén belekóstolt az ázsiai életbe, mesélte, hogy mennyire más lefolyású betegségekkel találkoztak, mint itthon és kénytelen volt még szteroid kúrára is igen mondani, mert nem tudott kikeveredni valamiből. Jó lenne ezt elkerülnöd, szóval pihenj amennyit bírsz. Dani nem tud egy-két napot kivenni? Vigyázz magatokra!

panka írta...

Ó, Kinga, gyógyulj - de nem írom, hogy gyorsan-gyorsan, ahogy általában szoktam, mert én is úgy érzem, hogy azért húzta meg a vészféket a szervezeted, mert muszáj lenne pihenned picit. Tudom, biztos nem könnyű megoldani, de tényleg csatlakoznék az előttem szólókhoz, vigyázz magadra/magatokra, legjobb lenne jó alaposan kifeküdni ezt a nyavalyát.
Remélem menni fog...
Sok szeretettel gondolok rátok - tényleg nap mint nap. Nálunk mostanra lett mindenki egészséges, úgyhogy küldünk is egy nagy adag egészséget és gyógypuszit nektek!

Noémi írta...

Jaj, Te szegény! Miután mindenkit kikúráltál, Rajtad a sor...pihenj, amennyit csak lehet, vigyázz magadra! Itt már tényleg a gyógyulás szele fúj mindenfelé, átirányítjuk Hozzád, legyen most mind a Tiéd! :)

VH írta...

Nagyon nehéz lehet most,de kitartást és gyors gyógyulást!!!
Hidd el annyi bajom van,le se merem írni,mert anyukám ,,idegbajt,,kapna.Mert folyton aggódik miattam. Túlságosan is,és ezzel megijeszt engem,ezért se írok már régóta. Tőled kellene vegyem a bátorságomat,hogy akármilyen ,,gondom,, van írjam ki belőlem,mert így könnyebben átvészelném.
Vigyázz nagyon a szépséges nevű Lelle Rózára!!!