2011. március 29., kedd

Hanna fél

Volt egyszer egy posztom a tv nézésről, akkor még csak Hannával kapcsolatban. Az abban taglaltakat a mai napig vallom, lényegében arról szólt az akkori írásom, hogy három éves kor előtt nem tartom indokoltnak. A tv-t semmiképpen sem, hiszen az nem szabályozható, túl sok ingert nyújt... stb. A dvd kicsit más, azt bármikor meg lehet állítani, visszanézni újra és újra azt a részt, ahol valami érdekes, megbeszélnivaló történés zajlik. A dvd-vel kapcsolatban is az a véleményem, hogy a legjobb, ha fokozatosan kerül be a gyerek életébe, nálunk például az elsők a Zsuzsitól kapott népdalok, gyerekdalok animált kisfilmjei voltak, amiért a mai napig rettenetesen hálás vagyok. (Egyrészt mert szívemnek nagyon kedves ajándék volt, másrészt, mert nagyon eredetiek, szépek, épp jó ritmusúak, harmadrészt pedig, mert olyan nóták ezek, amik közül sokra már nem emlékeztem, így viszont felfrissült az én memóriám is, azóta pedig a lányok nagyon sokat énekelnek is belőlük...)

A következő lépés a kétd-s, lassú, korukat tekintve matróna mesék következtek, mint a kisvakond... Ezeknél legtöbbször mellettük ültem, és igyekeztem a folyamatos kérdészáporra válaszolgatni, aztán rájöttem, még mindig elég nekik pusztán a képi világ, ha szöveg is kerül a képek alá, sokkal nehezebb a dolgom, hiszen két csatornán éri őket az inger. Így újra lassítottunk, mára már Hanna egy kisvakondot képes kérdés nélkül végignézni...

Decemberben eljöttek hozzánk az ausztrál rokonok, akik ajándékba három dvdnyi mesét hoztak, a Charlie és Lola sorozatból egyet (ebből van egy könyvünk is, amit nagyon szeretnek, Misinek, Áginak köszönet érte :)), egy Bob the buildert és egy Angelina balerinát. Angelina hamar a szőnyeg alá került, véletlenül, de olyan karcosan került elő onnan, hogy már sosem fogjuk kívülről fújni... Bob még nem került a kedvencek közé, Charliék viszont sokszor kívánságlistásak, bár angolul beszélnek, és a képi világ sem kiscsoportos szintű. Mégsem bánom, hiszen a nyelv hallgatása legalábbis úgy gondolom, nem árt. Ennél még mindig záporoznak a kérdések, főleg a mit mond jellegűek... :):)

A jelenünk... Peti sok sok filmet hozott, köztük mára már egy jópár klasszikus Disney is a repertoár részét képezi. Egy ideje dédelgetjük Danival a gyerekekkel közös mozizás ideáját, ennek bevezető akkordjaként vasárnap délutánra egy csipkerózsikát vetettünk fel program gyanánt, a lányok pedig hangos üdvrivalgással lelkesedtek az öteltért.

Mindaddig, míg a gonosz boszorkány színre nem lépett, nem is volt gond, bár a sok sok kérdésnek most sem lehetett határt szabni, de ez így van jól... :) Aztán amikor eljutottunk odáig, hogy Csipkerózsika a sötét toronylépcsőkön igyekszik végzete felé, Hanna sikító sírásban tört ki. Nem akarta a mesét, rettenetesen megijedt, félt, Daniba fúrta a fejét.

Nagyon sajnáltam, hogy nem egy könnyebben emészthető filmet választottam nekik elsőre, de nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy hatással lesz Hannára a kép. Amikor kérdeztem tőle, hogy mi a különbség a könyv, amit már sokszor olvastunk, és van benne gonosz is, meg kép is róla, és a film között, Hanna hihetetlen éleslátással annyit válaszlolt, az nem mozog. És tény. Mi inkább mesélünk, ami sokkal lassabb, az ő képzeletére van bízva, mennyit enged magába, és mindig van idő a feldolgozásra is. Itt ezek nem biztosítottak, és még az sem elég, ha az ölemben ülve, hozzámbújva nézzük végig, hogyan történik meg a tragédia.

Persze a filmet végignéztük, hogy meglegyen a katarzis is, Hanna belémbújva kérte, mondjam, mi történik, és végül nagyon megkönnyebbült, hogy a jó elnyerte méltó jutalmát, a gonosz pedig elpusztult (ezzel is voltak köreink persze), és úgy tűnt, hogy sikerült helyére tennünk a lelkében amit kellett.

Hogy mennyire dolgozik benne a sztori azóta is, azt azzal lehet mérni, hogy aznap este nehezen aludt el, lejött az ágyból, félt. Kislámpát tettünk a párnája mellé, és Dani jó sokáig őrizte az ajtót, pedig ezekre már egy ideje nem is volt szükség.

Hanna ennyire érzékeny... Míg Mikoltot az egész teljesen lenyűgözte, és Dani ölében ült, figyelt, amjd mikor megunta, ment a dolgára, Hanna a mai napig emlegeti, dolgozik rajta. Nyilván a korából fakadóan is adódik ez, de a lényük nagyon szépen láthatóvá válik egy egy ilyen momentumban. És ezt szeretem. Akkor is, ha utómunkálatokra van szükség, és leginkább azért, mert nagyon megnyugtató számomra, ahogy Hanna ki tudja fejezni már szavakkal is, amit érez, gondol. És ez fantasztikus.

13 megjegyzés:

adri írta...

Szia Kinga,
a csipkerozsikat en meg a noveremek lanyaival lattam, nem ajanlom azota se senkinek... sajnalom hogy igy sult el a kozos mozizas. Nalunk egyebkent hasonlo a helyzet, T idonkent ki is megy a szobabol, Zs siman vegignezi a susut, vukot is.

Angol nyelvu mesekbol nalunk a clifford, nagy piros kutyas mesek jottek be,meg a richard scarry busy town, ill a blue's clues sorozat.

Izgalommal olvassuk a torteneteiteket, mar a gyerekek is kerdezgetik, hogy mi van Hannaekkal, a Fold masik oldalan. (mikor KC-ben vagyunk, epp 12 ora az elteres. :))

Szep napot,
--adri

F.B. Dóri írta...

Mi is megrekedtünk a Kisvakond, Bogyó és Babóca, Thomas és más rövid mesék illetve mostanában lett nagy kedvenc a Sesam utca, amit régen, mikor sok kortársa Elmo rajongó volt, ki nem állhatott és a Dora, amikbe bevonják a néző gyerekeket.

Két hete volt kb. mikor együtt gondoltuk megnézni az Aranyhajat. Hiba volt! Nem volt boszorkány, csak hangosan rákiabált a lányra a néni, Szonja azonnal kérte, hogy állítsuk meg, majd sírva fakadt és hallani sem akar róla többé. Na igen... Mi nem szoktuk kiabálva olvasni a kiabálós részeket sem a mesékben.

Korábban, mivel kapott pár Oroszlánkirályos játékot (kártyát, kirakót) rokonoktól, meg akarta nézni a mesét. No azt tudtam, hogy akkor és ott sok lesz neki, így azt úgy néztük, hogy a kritikus részeket átugrottuk és csak vázoltam neki a történet kimaradt részét. No így, rettentően tetszett neki, a zenéjéért oda van, és mindenkinek újságolta egy időben, hogy az a kedvenc meséje. Sokaknak elkerekedett a szeme... :)

Én azt hittem Szonja túl érzékeny, hisz rengeteg vele egyidőst ismerek, aki kívülről fújja az egész estés meséket és szíve szerint egész nap ezeket nézné, így egy kicsit azért megnyugodtam, hogy nem vele van a baj. ;)

Unknown írta...

Remélem, feldolgozódik az élmény! Annak tényleg örülhetsz, hgoy ki tudja fejezni Hanna az érzelmeit, ez baromi nagy előny a gyereked megértésében. Nálunk a 7éves legnagyobbam nagyon zárkózott, nem tudja kifejezni szavakkal az érzéseit, úgy kell találgatni. Nehéz a kommunikáció köztünk.

Érdekelne az a népdalos dvd. Megírnád címét, kik az előadók, ki rajzolta stb. Köszi!

Nils Holgersonné írta...

O, pedig én pont az Aranyhajat akartam ajanlani, mert abban nincs boszorkany, vagyis nem annyira egyertelmu, es amikor kizuhan az ablakbol (jajj), akkor csak köddé válik, a földre már csak a köpenye érkezik.

Na jó, így leírva rájöttem, hogy tényleg van még pár évetek :)nekem a kiabálás fel sem tunt.

Magyar népmesék?

jajj, és nálunk nagy kedvenc az Egyszer volt, hol nem volt az élet, ami az emberi test mukodeset magyarazza nagyon cuki módon. Bár kérdésekre itt is lehet szamítani :)

Szitya írta...

Igen, a Csipkerózsika nagyon "kemény" kezdés, szerintem. Még akkor is, ha pszichológusként te is nyilván tudod, nem feltétlenül az a legjobb, ha semmilyen szörnyűséget nem mesélünk el a gyereknek. Hiszen a legtöbb klasszikus ilyen, aminek nyilván oka van. Mi is próbáltuk átugorni a mesékben (olvasva) a megrázóbb, félelmetesebb kifejezéseket, de a harmadik-negyedik gyerekhez "érve", rájöttünk, hogy nem feltétlenül szükséges. Az, hogy ott legyél egy filmnél vele, magyarázz, na az igen... És te ott voltál, magyaráztál... Szuper vagy, mint mindig!
És persze, Hanna biztos félni fog még egy darabig, vagy ő egyszerűen félős lesz (nekem teljesen jó az elosztás: két félős, két "laza")... És akkor bármit mutathatsz, vagy rejthetsz el előle.
Nálunk Zita, a 11 évével pl. már most attól fél, hogy mi lesz, ha hatodikban a "Pál utcai fiúk" lesz a kötelező olvasmány, mert ő azt nem akarja elolvasni, az olyan szomorú... És bár olvasta, nem meri-akarja megnézni a Harry Pottert (az első részt...)
Sok puszi az örök nyárba!
Szilvi

panka írta...

Ezt a Csipkerózsika rajzfilmet én nem ismerem, de az átlag egészestés Disney rajzfilmekből kiindulva biztosan volt oka megijedni Hannának, nem mondom, hogy rosszak ezek a mesék, de sosem hiányzik belőlük a rossz plasztikus ábrázolása. (Ami mondjuk önmagában nem baj, de én pl. Disney féle Hófehérkén még 12 évesen is képes voltam félni...)

Borkával ősszel voltunk kettesben moziban, egy roppant ártatlan (és ennélfogva kissé bárgyú :-)) mesét néztünk meg (Csingiling), de még ebben is volt olyan, ami megrázta Borkát: mikor a macska kergetni kezdte az egereket, Borka majdnem kisétált a moziból. :-)

Ennek ellenére ő mostanában sokat edződött, és már elvisel egy minimális rosszat, esetleg egy kis ijesztőt egy mesében, de utána ő is napokig beszéli ki magából. (semmi durvát nem lát, egy vadabbul ugató kutya, vagy egy kis veszekedés látványa is van, hogy így hat rá)
Érdekes módon Janka, aki sok kérdésben teljesen lazának tűnik, és nem kenyere a lelkizés, irtó érzékeny a negatív képekre. A teljesen ártatlan kisvakondnak is van olyan része, amitől rémült zokogásban tört ki: a sastól ijedt meg.
De tegnap például egy nagyon aranyos mesében attól a képsortól borult ki, hogy két lovacskát betereltek egy lószállító autóba - nem durván, de látszott, hogy a lovaknak nincs kedvére a dolog.
Szóval én úgy látom, hogy gyakran még a legártatlanabb mesében is akadhat feldolgozni való, mi is többnyire együtt nézzük a meséket, egyedül csak olyat néznek dvd-ről, amit sokadjára látnak.

Magdaléha írta...

Szia Kinga!
A Csipkerózsikával mi konkrétan ugyanígy jártunk. A legnagyobb /ráadásul fiú/ rettegett tőle, a középső élvezte. Azóta viszont egyszer sem kérték. A disney képekkel illusztrál mesekönyvet szeretik. Az általad említett rész ráadásul nagyon félelmetes zenei aláfestést is kapott...
Ajánlhatok? Nálunk örök kedvencek a Mazsola, Futrinka utca, és Dörmögőék történetek. Biztos vagyok benne, hogy a lánykáid is nagyon kedvelnék ezeket a figurákat, ha még nem ismeritek!
üdv: M

Szitya írta...

Szia Kinga!
Megint én... Csak eszembe jutott, hogy én a Micimackóval indítanék (de nem a "visszatér" cíművel, mert az egy nagy tévedés). És ha meg nem rajzfilm, akkor a Babe-bel...
Puszi,
Szilvi

SKY írta...

Köszönöm a sok jó ötletet és a hozzászólásaitokat is!!!
A rutintalanságom jól látszik a választáson, de egy cseppet sem bánom, hogy nem tudjuk fejből az összes mesét :):) annál inkább mondókákat, dalokat, könyveket.
Viszont, ha nem is lesz naponta mesenézés, azért valami mindenképpen elkezdődött, és ehhez jó, ha van miből választani. :)
Azt hiszem Csipkerózsika pihen még egy pár évet... :):)

Unknown írta...

Kinga, a Zsuzsitól kapott népdalos rajzfilmes dvd-nek mi a címe? Hol lehet beszerezni? (Zsuzsit nem ismerem :)))

Zsuzsi írta...

Szia Kinga!

Örülök, hogy sikere van a mondókás dvd-nek. Mi is nagyon szeretjük. És akkor most a reklám helye: a MOME animációs tanszékének vezetője az egyik alkotó és forgalomban azt hiszem ebben a formában nincs is, de a Minimax megvette és szombatonként vagy talán vasárnap is, a kora reggeli órákban úgy tudom adják.
Amúgy ez a tévézés, filmnézés ügy mindenkinél fejtörést okoz és bár vannak általánosan elfogadható tények a témában, de tapasztalatom szerint erősen gyerekfüggő. Nálunk Rózát születése óta mágnesként vonzza a mozgó kép bármi legyen az, míg a kicsi pár perc után ügyet sem vet rá. Habár mostanában már néhány kedvencnél akár 10 percet is nézi.
Én nagyon örülnék, ha mindkét gyerek kb. ezt a tíz percet tartaná elégségesnek, de nem így van, ráadásul apa is erősen "rajzfilm függő" ( 3d-s animációval foglalkozik munka gyanánt is )így minden létező Disney-vel és egyéb jobb-rosszabb alkotással rendelkezünk. Én vagyok a fék, mert ha rajta múlna tán már mangákat nézne a gyerek. Na jó azt nem, de úgy vélekedik, hogy ha együtt nézzük a filmet és meg lehet beszélni, akkor azt, amit olvasunk , azt nézni is lehet. Kedélyes vitákat folytatunk erről, de közben a tapasztalat az, hogy Róza kifejezetten a drámai csúcspontokat akarja újra és újra nézni, pl. mikor a Hófehérkében a boszorkányt üldözik a törpék és lezuhan. Megjegyzem nem kevéssé félelmetes. És elemzi és érti, szóval vele kapcsolatban igaza van Apának. Evvel együtt ha tehetem, Frakkot, Lolkát, Magyar népmeséket,Menő manót választok. Ezek ráadásul kisebb dózisban is adagolhatóak. Nagyon tudom még ajánlani a Duda és pocsolyát ( utóbbi idők nagy kedvence )vagy Björn mackót. És szerintem Hannának is nagyon tetszene a Csingiling és az elveszett kincs. Nagyon hosszúra nyúltam már, bocsánat érte, de napi téma ez nálunk.

Avravanel írta...

Zsuzsi, úgy vártam, hogy írj :):) Köszönöm... :)

SKY írta...

Avravanel álnéven Kinga voltam... upsz.