2011. április 6., szerda

A 26. héten

Úgy tűnik, Mikoltban szép lassan megérett a gondolata annak, hogy hamarosan kistestvére születik. Ezzel pedig nyilvánvalóan az ő státusza is változni fog, amit ma este a bagel falatozása közben fel is vázolt.

A képhez hozzátartozik, ahogy félig az asztalon, félig a levegőben lóg, a haja kibontva, mert nem engedte összefogni, lobog szana s szét, többedszerre keni össze a sajtkrémmel, valamint Hanna fürdőruhája van rajta, mert délután úgy ítélte, ez lesz számára a legmegfelelőbb viselet. Cseppet nagy rá ugyan, ami annyiban zavaró csak, hogy percenként ránt rajta egyet, amolyan nagyapám épp leesik a gatyád stílusban... és itt az elmaradhatatlan vidékies tájszólása is, ami miatt annyira bizarr az egész jelenet, hogy míg Peti és Dani lélegzet visszafojtva remegnek a nevetéstől, nekem mégis úgy tűnik, nem tehetem meg vele, hogy nem figyelek rá nagyon... Mégiscsak kinyilatkoztatás ez, olyasféle, ami nem születik minden percben. Természetesen átérzem Daniék kínjait, mert valóban annyira benne van Mimi minden színe, hogy az egyszerre gyönyörű, nyers és kacagtató, valamint roppant fontos is, mégsem engedem el magam annyira, hogy a leghalványabb mosoly is átsuhanjon az arcomon. Beszélgetünk hát...

- Mama, a Jejje Józa már nagyon sokáig a pocakodban van.... és lassan majd nagyon nagy jesz és akkor majd kibójik?
- Igen, de még egy darabig remélem bent marad azért...
- És amikoj kibójik, akkoj johangálni fog?
- Nem azonnal, ahhoz azért még nőnie kell. Tudod, hogy mit csinálnak a kisbabák, akik nemrégen születtek?
- Hm?
- Szopiznak, sírnak, alszanak...
- Mama, ha majd a Jejje Józa síjni fog, akkoj én a kezembe veszem és akkoj majd nem fog síjni. Csak akkoj fog síjni, ha az Ájon a kezébe veszi...
- És te majd megvígasztalod?
- Kijángatom az Ájon kezébőj és akkoj meggívasztajom.
No itt estek le a székről a srácok...
- Te Mimi, és nem gondolod, hogy ha kirángatod Áron kezéből, akkor sírni fog?
- Nem.

Mondta határozottan, majd visszahajította a bagelt a tányérjára...

13 megjegyzés:

Regi írta...

Jajj, de édes!!! :)))
Lehet, nem illik ilyet mondani, de nekem Mikolt a kedvencem! A neve, az arca, mindene! :)

kiscsillag írta...

Igazi kis egyéniség! :)
Jót derültem rajta :)!

Tuti írta...

Jajj de tünemény! Ha egyszer lesz kistesója Lalunak, akkor bízom benne, hogy ő is így fog hozzá állni! Csodaszép kislány Mikolt, és azok a szemek! Bárkit levesz szerintem a lábáról! :)

Tuti írta...

Azt szerettem volna tőled megkérdezni, hogy te vitted őket fodrászhoz, vagy hagytad, hogy a saját ütemben növögessen a kis hajuk? Lalunak csodaszép hajkoronája van már most így 11 hónaposan, és úgy sajnálnám levágatni. :) A másik pedig, hogy olvastam, hogy Mikoltot elvitted babatornára, amiatt, hogy nem mászott. Lalu sem mászik, inkább ülve halad, illetve nem áll fel, csak ha én állítom fel, úgy viszont nagyon élvezi, és most tanácstalan vagyok, hogy elvigyem-e megmutatni valakinek, vagy hagyjam, hogy fejlődjön a saját maga kis ütemében. Ui.: mindig olyan jó olvasni a bejegyzéseidet, ha kérdésem támad, csak visszaolvaslak. :) Előre is köszönöm válaszod!

SKY írta...

Azért a "kirángatom" annyira jellemző erre a kis báránybőrbe bújt oroszlánra :):)

Tuti, eddig csak Hanna haját vágattuk, annak is csak a végét, de mert neki erősödni kezdett, itt pedig nagyon meleg van, egy kicsit rövidebb lett most, mint szokott volt (összesen kétszer vágták le a végeket a négy és fél év alatt :)), de talán ahogy az idő múlik, a peaktikum jobban előtérbe kerül, mint az érzelmek :):)
Mikoltnak még sosem vágtuk a haját, illetve Hannát leszámítva, aki beleborotvált elől, amitől mostanra az a szexi kis frufruja lett (amit annyira szeretem amúgy és nem is tudom, hogyan reprodukáljak majd, mert olyan nagyon Mikoltos... :)). Neki jóval kevesebb még a haja, de a vége kunkoriságát annyira szeretem, hogy eddig nem volt szívem vágatni. Pedig érik, mert nagyon hosszú...

A mozgásfejlődésről... 11 hónaposan azért nem ártana legalább próbálgatnia mászni, illetve persze fejlődjön a maga tempójában, de az nem az igazi, ha kimaradnak lépések... Nem ismerem az előzményeket, egy csomó kérdést fel kellene tennie egy szakembernek ahhoz, hogy tudja, mi lehet az ok... Amit javasolni tudok (bár nem tudom merre éltek, de ha nem nagyon nagy a távolság mindenképpen menjetek el...), hogy semmiképpen ne állítsd, majd ha magától feláll, leginkább pedig támaszkodással, akkor álljon, illetve hogy keressétek meg Surányi Kornélt Biatorbágyon, a száma 0670- 3785218.

Nils Holgersonné írta...

jajj, annyira jól leírtad, kellett ez így nekem, a nap végére, látom magam elott az egészet, a furdoruhahuzigalassal, a fiukkal, ahogy leesnek a szekrol, meg a tajszolast is hallom, sot az apro kerekek forgasat az agyában, ahogy elkepzeli ezt a babázóst Jejje kirángatásával... ez a kep pedig abszolut a bonusz a vegen, KÖSZI.

Gulácsi Orsi írta...

Kedves Kinga!
Pont 6 héttel vagy előrébb nálam pont úgy mint Áronnal voltál én meg Nimróddal. Nem tudom ezt hogy csináljuk???...:)
Köszönöm, hogy gondolsz ránk.
Nekem felfoghatatlan, hogy mit műveltek kint de majd csak haza jössz és elmeséled:)
Gyönyörűek a gyerekek és a te pocakod is.
Szeretettel,
Orsi

panka írta...

Én ezt a lányt imádom!!!! :-)))))

F.B. Dóri írta...

Vizuális típus vagyok, legyen ennyi elég... :)

És bár érzem a dolog komolyságát, a fiúk mellett én is legurultam volna a székről azt hiszem. :))

Köszi Mikolt! :)))

Noémi írta...

:)))
Nagyon csini a Lelle-Pocak!

Unknown írta...

:D

cucka írta...

Én ezt a kiscsajt imádom! :))))
na, asszem, Kinga, te pontosan tudod, milyenfajta leánykába szerelmesedett bele elsőszülött kisfiam. (a szegény :DDD).

Ölellek sokszor, és olyan jó olvasni Benneteket! :)

Tuti írta...

Képzeld Kinga, mászik Lalu! Kedd délelőtt óta! :))