Soha nem írok róla... okkal. És ezzel gyaníthatóan sokan vagyunk így. Hogy az élet mozgatóját, azt a kivételest, aki nap mint nap azért küzd odakinn, hogy nekünk jó legyen itt bent, sosem említjük. Én sem... Miatta, érte.
Pedig annyira a részem, annyira a részünk, hogy talán jobban nem is lehetne. Hogy amikor hazaér, sosincs egy szava sem, hogy öt percet ad magának, hogy átöltöztesse magát, és a gondolatait is, és már itt van. A gyerekeivel, velem, velünk. Hogy általa minden nap család lehetünk. Tudom mennyit áldoz ezért, és szeretném, ha a napja több lenne, mint ez a két műszak. Ha lennének szabad órái, napjai, amivel azt tesz, amit csak akar. Bízom benne, hogy eljön az az idő.
Minden harmadik bejegyzés szólhatna róla... Arról, hogy minden este elkészíti a vacsorát, és minden reggel copfot csinál a lányoknak. Hogy minden hétvégén elvisz minket valamerre, hogy kiszakadjunk a mókuskerékből. Hogy igazi, igazi család vagyunk... Hogy igazi, valódi társak vagyunk.
Bárcsak adhatnék többet... Bárcsak beállhatnék abba a hadseregbe...














6 megjegyzés:
Nagyon szépen írtad, és én is így gondolom.
Bár azért te sem adsz kevesebbet, hidd el, csak belülről nézve sokszor hisszük ezt -én is-. Családot adtál neki a gyerekekkel és nagyon nagyon messzire költöztél érte, hogy ott dolgozhasson ahol szeretne. És ez hatalmas dolog, ekkora távolságot ennyi picivel bevállalni!!! De így kerek ez az egész.
köszönöm, hogy leírtad, ráadásul ennyire szépen!
helyettem, helyettünk is
puszi Nektek!!
:o)))
hát igen-igen...
nem semmi, amit csinál, ebben biztos vagyok...
Te is adsz Kinga nem is keveset, hiszen Te biztosítod a nyugodt családi hátteret. És tudod: "minden sikeres férfi mögött egy nő áll"!
Titával és Diussal nagyon egyetértek.
Ne érts félre, igen, el kell ismerni, amit a férfiak tesznek. De úgy gondolom, hogy Te a 3 gyerek mellett legalább olyan keményen dolgozol. És azt hiszem, hogy Te sem rendelkezel szabadidővel, ami Neked épp úgy járna.
Ez mindenkit épp úgy meg kellene, hogy illessen. De ez az élet nem egészen a szabadidőről szól, azt hiszem. De jó lenne, ha mindenkinek jutna egy kis idő csak magára.
Igen, én is ezt kívánnám Daninak, de neked is, Zolinak és magamnak is...
Valahogy úgy, ahogy a többiek is írták előttem.
De a lényeg: ez annyira szép volt, hogy ha olvassa, biztos lehetsz benne, hogy egy akkora energia-csomaggal ajándékoztad meg, hogy még nagyon-nagyon sokáig fogja ugyanígy, illetve ahogyan éppen kell, csinálni!!!
Puszi,
Szilvi
Megjegyzés küldése