2011. május 6., péntek

Babó

Aki miatt Lelle az ötödik nekünk.
Hat évvel ezelőtt ezen a napon, 12 hetes pocakkal vártuk az ultrahangos vizsgálatot. Ma is emlékszem arra az izgalommal vegyes várakozásra, ahogy ültünk a rendelő várójában. Tiszta szívvel, tele örömmel, hiszen túl voltunk az első harmadon, ma már látom, gyerekek voltunk, egészen addig a pillanatig.

Az orvos azonnal kikapcsolta a monitort, és csak annyit mondott, ezen nincs mit nézni...
Nem tudtam sírni. Abban a percben nem is értettem, mi és hogy történhetett.
De abban a percben megszűnt a várandósság misztikuma, leestem a földre abból a szerelmes, rózsaszín világból, amit ez az első pocak jelentett.

Sokáig tartott feldolgozni, megérteni, hogy a miért nem releváns kérdés, sokkal inkább a nekem ez mit jelent, és hogyan tovább.
Azóta minden 12. hét és minden május 6. megdobogtatja a szívemet. Pedig egyébként valóban megszűnt a fájdalom Hanna születésével...
Ma, ahogy néztem Lelle arcocskáját, történt valami. Láttam, ahogy dobog a szív, ahogy a kis kezét felemeli, ahogy felém fordítja az arcát.
Hat év telt el... Azt hiszem, ma elengedtem az elsőnket. Azt hiszem, mostanában lettem igazán édesanya.
Itt most vasárnap lesz anyák napja. Szerintem ez szép...

8 megjegyzés:

Unknown írta...

:(
Örülök, hogy úgy érzed, sikerült elengedni.

Cilee írta...

Olvasgatlak egy ideje, de még nem írtam neked, viszont most nem tudtam bezárni a blogodat reakció nélkül.
Pont ugyanez történt velem 2009 karácsonya előtt. A misztikus 12.hét után. Örülök, hogy el tudtad Őt engedni, így azt érzem, nekem is menni fog egyszer.
Remélem Lellével minden rendben van, és nagyon boldog anyák napját kívánok neked.
Ildikó

Judit írta...

... :)
Ölellek Kinga!

F.B. Dóri írta...

:'(

VirgArt írta...

Puszi és Ölelés!
Ügyes vagy, hogy elengedted Őt, fontos lépés ez Neki, Neked és az egész családnak.
Sok boldogságot Nektek!!

VH írta...

Drága Kinga!
Sokszor ölellek,és el tudom képzelni,hogy mit érezhettél.
Éppen emiatt szeretnék,még egy harmadikat aki ugye lenne a ,,negyedik,, ,mert nem tudtam most sem elengedni:( Emiatt nem tartanak normálisnak:( Én én vagyok ,és nagyon akarom,hogy megszülessen az is,aki kellett volna. Számolok,várakozok,tervezek,aztán az orvos dönt majd.

Puszi

Szitya írta...

Hát, Kinga, ezzel telibetaláltál... Én is csak most tudok már erről könnyedén írni, noha nálunk "csak" tíz hét telt el.
Üdv,
Szilvi

Szitya írta...

Mármint a terhességből telt el anno tíz hét, nem a veszteség óta...