2011. május 27., péntek

A csend

Minden nap megtörténik ez a kis szeánsz.
Teljes csendben ülnek a könyvespolc tőszomszédságában, Áron lepakolja amit elér, majd mindenki megkeresi a nekivalót, és nézegetnek.
Ma Hanna mesélt is, előbb Miminek, aztán Áronnak, majd cseréltek, Mikolt mesélt Áronnak... :):)
Szeretem ezeket a pillanatokat, szeretem nézni, ahogy tanulmányozzák a könyveiket, ahogy elmélyülnek, szeretem ezt a papírsercenős csendjüket.

5 megjegyzés:

Regi írta...

Mimi-Áron képen nem tudnám megmondani, melyikük az idősebb! :-) Nagyon szépek!!!

SKY írta...

:):) igen, Áron hatalmas, Mimi meg csöpp. Eljön lassan az idő, amikor egymás mellé állva egyforma magasak lesznek. Talán csak Áron babatekintetén lehet látni, hogy ő a kisebb... aztán majd ez is elmúlik.
Nézegettem tegnap ezt a képet, és az jutott eszembe, hogy milyen jó lesz majd, amikor ez a sok lány biztosan számíthat az erős fiútesóra... :):)
Köszi Regi :)
Hogy álltok a nevekkel? :):)

Cilee írta...

Jajj, de jó, igazi meghitt képek!
Nagyon szeretem ilyenkor én is csendben nézegetni az enyémeket... csak olyan ritkán van ilyen.

Regi írta...

Én még mindig Anna Mikolt párti vagyok, végre nem úgy néznek rám az ismerősök, mint egy őrültre, de Andris nem tudja megszokni! De én diktálom be a nevet, nem igaz?! :) Még ráveszem Mikoltra! :)

Lipodresch írta...

Nálunk a papírsercenés lapok kitépésének a hangja így ezt annyira nem szeretem. Azért nagyon mások a fiúk mint a lányok. Rebekám már most olyan finoman nyúl a könyvekhez. Csak a legények nem sokat hagytak meg épen.