2011. május 23., hétfő

Lelle Róza 33

Mintha most írtam volna a 30. hétről... és azóta már három eltelt.
A minap hasított belém a felismerés, hogy akár három hét múlva megérkezhet ez a kicsi lány, és nekem még annyi tennivalóm volna, hogy lassan listát kell készítsek, mert másképp biztosan kimarad valami. :):) Pakolni, mosni, mindent elrendezni.
Ezek biztosan a hormonok...
Ráadásul mostanában elkezdett keményedni a hasam, mire rádöbbentem, hogy ez nem keményedés, hanem készülődés.
Hát valóban befordultunk volna a célegyenesbe?
Egy negyedik már nagyon más, mint egy első... vagy egy második. Fokozatosan jutnak eszembe az Áronos élmények, hogy ő is régen készülődött már, mire végre valóban elindult. És most Lelle is, mintha gyakorolna, és az egész szervezetem is készül. Csak én vagyok ehhez képest lemaradásban, minden tekintetben.
Érdekes megélni, hogy amiről azt gondoltam, már automatikus, az egy cseppet sem az. Ezt a várandósságot is meg kell élnem, lélekkel és testileg egyaránt fel kell készülnöm, hogy méltó módon várhassam Lelle érkezését.
Ehhez tartoznak hozzá azok a rítusok, amik bár mosolyfakasztóak, de mégis annyira belülről fakadnak... hajtogatni a csöpp ruhákat, elrendezni a kiságyban minden szükségest és szükségtelent, hogy aztán sose használjuk őket :):)

Álmomban gyakran szülök. Van, hogy az elfolyó magzatvíz riaszt meg, és hiába telefonálok Daninak, már nem ér haza időben. Épp csak annyira marad elegendő, hogy a gyerekeket átvigyem a szomszédba, és eresszek egy kád vizet. Aztán Lelle már a kezemben is van.
Olyan történet is van, amiben szépen lassan indulunk, és megyünk a kórházba, közben beszélgetünk, és odabenn minden olyan békés, csendes, homályos szinte.
Nappal pedig inkább csak igyekszem minden helyzetet végigélni, ami elképzelhető és barátkozom a gondolattal, hogy nem az anyanyelvemen fognak hozzám szólni...

Lelle rengeteget helyezkedik, már konkrétan lehet látni, hogy hol van a kis sarka, térde, könyöke, popsija. Nagyon szeretem ezt az időszakot, most igazán egyek vagyunk, és mégis teljesen tudatosul bennem minden mocorgás után, hogy ő egy különálló kis létező. Ilyenkor elemi erővel tör rám a kíváncsiság, megismerni, látni, a kezemben tartani...
Bármilyen nehéz is ez, most olyan szép is.

Pénteken voltunk dr. Choongnál, egy villámrendelésen, mert épp szüléshez rohant. Szívhangot hallgatott, és vérnyomást mért. Ez utóbbi nem érdekel már :) A szívverés viszont... minél nagyobb lesz Lelle, annál jobban, erősebben lehet hallani a dobogást. Ezt is nagyon szeretem. Hogy olyan közeli, olyan kézzel fogható már.
És akkor a jó hír, amit nem sikerült megosztanom aznap...
A héten újra zöld utat kapott a vízbenszülés a kórházban. Igy gyakorlatilag minden akadály elhárult a vágyaim elől. És mégsem ugrottam ki a bőrömből. Nem azért, mert egyértelmű volt, hogy nem történhet másként... hanem mert annyira magamra vagyok utalva ebben a kislányvárásban, hogy ez a támogató akció nem tudott lázba hozni. Hiszen egészen eddig arra készültem, hogy magam fogom irányítani ezt a szülést, és ez a gondolat nem változott. Nem esett le kő a szívemről, nem dobódtam fel, egyszerűen csak jó, hogy végre valaki felfogta, hogy ez egy fontos része a szülészetnek, annak a fajtának, amiben az anya dönthet a mikéntekről.

Ami pedig engem illet, így 40pár nappal a vége előtt még mindig több utat látok magam előtt, és még mindig úgy érzem, minden akkor dől majd el, amikor az a bizonyos tutaj elindul lefelé a sebes sodrású folyón... Ahogy eddig sem, most sem én fogok dönteni, hanem Lelle. Amiben pedig tudom, támogatom majd. Bennem ez így rendben van...

12 megjegyzés:

Ágnes írta...

Szép ez a kép rólad!

Vigyázz magatokra!
Sok-sok puszi,
Ági

Blanka és Manó írta...

Fantasztikus, hogy épp olyan szép és csini vagy mint Hannával, Mimivel, Áronnal... :-))
Hogy szalad az idő...az Én lassabb bensőm, még csak most éli újra és raktározza a terhességet/terhességünket, Áron és Blanka érkezését......mire Lelle megérkezik talán végzek... :-))
(örülök, hogy jól alakulnak a dolgok a szüléssel kapcsolatban)

Judit írta...

Hmmm... :) de nagyon ismerős volt most ez... Örülök nektek! Boldog, befelé figyelős, nyugodt, pakolászós, mosolygós célegyenest!
Ölellek! J.

Cilee írta...

Gyönyörű ez a kép Lelléről és rólad :-)
Ez a legnehezebb része a várandósságnak szerintem, mikor már alig várod, hogy kibújjon, miközben őrülten imádkozol, hogy meg ne szülessen még!
Pakolgass, és elmélkedj, tölts sok időt Lellével, mármint rágondolással, beszélgetéssel, mert persze fizikailag a legtöbbet töltöd vele :-)
Hamarosan elérkezik az idő, vigyázz magatokra!

panka írta...

Annyira szép vagy... Egész nap visszajártam ide megnézni ezt a képet, és azon gondolkodtam, hogy hogy tudnám szépen megírni, hogy mennyire megfogott ez a kép, és mennyire szépnek látlak rajta. Hát, végül az egyszerű és konkrét megfogalmazás mellett döntöttem. :-)))

Zsanianya írta...

Szia! Már egy ideje olvasgatlak "titokban", de most gondoltam, írok. Gyönyörű kismama vagy, olyan békés számomra ez a kép rólad. Nekem egy másfél éves kislányom van, majd mi is szeretnénk még babát:) Imádtam a terhesség minden pillanatát, a mocorgást a pocakban, ahogy pocakon keresztül belesimult a tenyeremben, szerintem nincs is nagyobb ajándék a világon a gyerekeknél.

Tündérlátta írta...

Nagyon szép születést kívánok Lellének:-)

Ági írta...

Pozitív gondolataid, pozitív kisugárzásod, pozitív hozzáállásod a dolgokhoz mindig segítettek. Most sem lesz másképp.
Gondolok rád én is!

Ágnes

SKY írta...

:):) köszönöm lányok :):) Tényleg ilyen befelé fordulós lettem :):)

F.B. Dóri írta...

Annyira örülök, hogy a rajtad kívül álló körülmények ilyen jól alakulnak!

Ez a kép pedig... Sokat mond! :)

zita liptak írta...

Kedves Kinga!

Ismeretlen ismerősként szeretnélek megkérdezni, hogy megadnád-e az e-mail címed, mert szeretnék írni egy levelet Neked - részben a bejegyzésben említett témával kapcsolatosan?!

Üdvözlettel:
Lipták Zita

SKY írta...

Szia Zita, kérlek keress rám a facebookon, ha fent vagy, és akkor onnan írok neked...
Köszönöm,
Kinga