Mi pedig nyaraltunk. :)
Mikolt továbbra is szerelmese a mélyvíznek, és mert ma a kamerával együtt indultam el velük, van néhány fotó, meg video is erről.
Hanna a locsolókannával öntögette a vizet és tisztította az utat. Aztán a lányok levették a fürdőbugyijukat, és azzal gondolták feltakarítani a követ...
Érkezett egy pár is, a nőnek hatalmas pocakja volt, a gyerekek mindenáron meg akarták simogatni, így kénytelenek voltunk szóba elegyedni velük. :) Van egy 19 hónapos kisfiúk, és a jövő hétre várják a kislányukat. Sorstárs...
Áron eközben megjárta a szaunát, néha csobbant és egy kevésszer öntögetett is.
Nagyon szeretem ezeket a délelőttöket, vagy délutánokat... whatever.














1 megjegyzés:
A távolság az én lelkemnek túl nagy de a környezet, amiben mégis éltek....vágyakozással tölt el. Olyan gyönyörű. :)
A félelmek pedig a pocakosság vége és szülés közeledtével természetesek, mulandók, hogy helyüket átadják majd annak a boldogságnak, amit csak egy kisember adhat. Gondolok rátok sokat még ismeretlenül is és kitartás. Ne félj, anyukád is nemsokára melletted lesz.
Megjegyzés küldése