2011. május 22., vasárnap

Százas megemlékezés

Köszönöm annak a száznak, akik felvállalva, és annak a még majdnem másfélszer ennyinek, akik nem felvállava, de olvasnak, és legfőképpen azt, hogy írnak.
Amikor Hanna 10 napos volt, és elkezdtem naplót vezetni, nem gondoltam volna, hogy bárkit is érdekelhet és még kevésbé, hogy lesz egyszer egy ekkora számú sokaság, aki számon tartja ami történik velünk.
Nem gyűjtöm az olvasókat, hiszen főképpen nekem fontos, hogy rögzítsem a pillanatokat, de ez a szám mégis azt jelzi, hogy mégsem csak nekem fontos, legalábbis jelent valamit amit írok.
És mert a visszajelzések nagyon sokat adnak, amellett, hogy jó írni, köszönöm ezt a sokságot.

6 megjegyzés:

Cilee írta...

Bizony jövünk, és bizony olvasunk, mert nagyon érdekes, hogy hogy zajlik az életetek 3 és fél gyerekkel a világ végén (bár véleményem szerint Mo. van a világ végén).
A gyerkőcök csodásak, jó nézni a mosolygó arcokat, a csillogó szemeket :-)
Minden jót!
Ildikó

Timocska írta...

Én is mindig olvaslak, hátulról a zugból. :-)

Lilla írta...

Szia!

Én már Hanna születése óta olvaslak,még a babaszobás időből.:-)És még szeretnélek sokáig.Nem vagyok egy nagy blog kommentelő,ezért nem írtam eddig.De,ami késik az nem múlik.:-)

További szép napot Nektek!

Ákos írta...

Hidd el, hogy sokat adsz sokaknak!
Köszönjük:
Bori és a Három

Csigamami írta...

Én már a kalandokat is.... :o) Amikor lázasan, algopirinen élve reméltük, hogy rendbejön a lábad és Hanna és Mikolt és Áron - bukósisak és a többiek :o)
Ez nekem azért is jó, mert én sem Magyarországon, hanem idegenben és rengeteg erőt tudsz adni, de ezt már nagyon sokszor írtam :o)

SKY írta...

És azóta még nyolc :)
Örülök mindenkinek :) micsoda meglepetések... Lil :):)