2011. június 26., vasárnap

Ma este

Ma először voltunk igazán közel egymáshoz, Lelle és én. Ma először éreztem, hogy együtt rezdülünk, hogy dolgunk van, hogy egymásra vagyunk utalva...

Áron éjfélkor kijött, és sírt... a szeme összeragadva. Visszavittem, megszoptattam, közben iszonyú erősen fogta a kezemet. Hanna köhög, csillapíthatatlanul. A párásító és a zsályás cukor végül használt. De mire odáig eljutottunk, már kapott prospant és nurophent is... meg bogyót, és ivott, és megemeltük a fejét, és megfordítottuk, hátha huzat megy rá.

Közben pedig elindult valami.
Soha, egyiküknél sem tudtam előre elképzelni a szülést, és mindegyiküknél teljesen egyértelmű volt, amikor végül elindultak. Most sem tudom, melyik jel mit is jelez. Mennyire kellene erősnek lennie, vagy mi következik abból, ha most éppen úgy érzem, hogy.
De ma este történik valami. Nem indul, csak történik. Megint csend van, megint képes vagyok csak rá figyelni. De ma kicsit más ez.

5 megjegyzés:

Dóri írta...

Vicces, hogy pont ma gondolkodtam azon, miből fogom tudni, hogy azok Azok a fájások, most pedig azt írod, negyedik várandósságnál, Te sem tudod előre eldönteni mit is jelent, mégis ha jön érzed. Akkor én is megnyugodtam, mivel Te vagy a kedvenc kismamim akit olvasok :)

Nagy-nagy drukk, nagy csendben..

KV írta...

Én még a bábát is úgy hívtam föl, hogy nem biztos, hogy szülök, de azért siessen :) 2,5 óra múlva megszületett Lili...
De jó várakozás ez!
Lehet, tiéd lesz az a bekészített bélés...

uriviki írta...

Drága Kingám! Ma reggel óta, egész nap Te jártál a fejemben. Még hívtalak is, hátha. Azt hiszem, most még jobban hiányoztok, mint máskor. Az jutott az eszembe, mikor Áront először láttam. Valamiért beugrottam, valamit vittem nektej. Dani kijött a kapuhoz, és csodálkozva kérdezte, hogy be sem megyek megnézni a legkissebbiket? Én pedig olyan boldog voltam! Az első pillanattól szerettem, Őt is. Nem jó érzés, hogy most nem lehetünk úgy. Hogy nem vehetem majd a kezembe, nem főzhetek nektek vacsorát, nem hozhatom el egy kicsit a többit... Lellét is nagyon szeretem. És már most nagyon hiányzik, pedig még meg sem született. Gondolok Rátok, részei vagytok a hmindennapjaimnak. Te is, Lelle is, tudjátok, hogyan lesz a legjobb. Az utat már ismered, most csak az kell, hogy engedj el minden görcsös akarást és félelmet. Ne akarj megoldani már semmit. Csak fordulj befelé, és add át magad minden érzésnek. Lehet, hogy ez lesz az utolsó. Érezz minden pillanatot, ne hagyd, hogy a körülmények megteremtésének akarása vonja el a figyelmed. Úgy legyen a legcsodálatosabb, ahogy ezt most az élet elédhozza. Hidd el, egy sámlin is lehet tökéletes. Csak ne ragaszkodj most már. Engedd el ezt a problémát, örülj, ha teljesül a vágyad, de, ha nem, azt is fogadd el, ne nehezítsd meg magadnak! Te is tudod, hogy igazából a kulcs a külvilág teljes kizárása, és a tökéletes befelé fordulás. És, te meg a tested, már jól tudjátok, hogyan kell ezt csinálni.
Szeretlek, és izgulok értetek!

uriviki írta...

Látom, tele lett félreírással, de telefonról írtam.
:-)

Szitya írta...

uriviki!
Attól ez még gyönyörű volt...
Kinga, klassz barátaid vannak...
És ha Lellének most jött el az ideje, hát szorítok!!!
Puszi,
Szilvi