Kicsit be van gyulladva a szeme, és délután azzal ébredt, hogy fáj a foga, de gyanítom, hogy az a torka lesz...
Egyelőre a remélemen és némi homeopátiás segítségen kívül nem teszek mást. Hátha...
Nekilátott az erejével játszani, ma megharapott... nagyon. :) Csupa szereteből. Aztán bármivel, ami a kezébe kerül, üt. Furulya, kisautó, kalapálós játék kalapácsa.
A legédesebb ebben az amúgy durva és veszélyes üzemmódban, hogy érti a kis zsivény, hogy az fáj. És akkor a következő történik:
Boldog, nagyon huncut arccal üt, majd összevonja a szemöldökét, nagyon fájdalmas arcot vág, és simogat. Nagyjából három másodperces snittek ezek, százasával ismétlődve... már ha hagyjuk.
És mert Hanna a legbéketűrőbb, csak annyit mondott ma neki: Hess. Áron pedig kis papagáj módjára mondogatta aztán: hess... és közben püfölt tovább.
Míg aztán végképp megunta és védelmezésre Hannához fordult, mély torokhangon zengedezve neki: mammma :):) Édes. :)














2 megjegyzés:
Szia!
Nem szoktam kommentálni, de nyomon követlek Titeket pár hónapja, és nagyon szeretem ahogyan írsz :)
Az utolsó kép mellett viszont nem lehet szó nélkül elmenni, annyira édes a nagy, ahogyan védelmezően öleli a kistesót:)
Végig olvastam az összes babavárós bejegyzésedet (aktuális nálam is :) ), olyan szépen írsz... Remélem úgy alakul a szülésügy, ahogy szeretnéd!
Minden jót!
Dóri
Köszi Dóri, és örülök, hogy írtál.
Hasonló szépeket Neked is!!!
Kinga
Megjegyzés küldése