2011. július 10., vasárnap

Gödör

Eljött a pont.

Elfogyott minden erőm és türelmem... eddig sem volt túl sok, de most úgy érzem, bármi, de bármi könnyebb lenne már ennél a semmi állapotnál. Ami persze amúgy irigylésre méltó és áldott, meg magasztos... és sorolhatnám, és ha nem épp én lennék benne, akkor valóban így is gondolnám.

De elfogyott. És teljesen tehetetlennek érzem magam, és kiszolgáltatottnak, és elfáradtam a várakozásban, holott hivatalosan csak holnap van vége... Nekem mindig a vége a legnehezebb, és most ráadásul azt sem tudom, hogy az mikor is lesz. Jó volna átszellemült mosollyal kötögetni és ráhagyatkozni az idő folyására, ami tudom, hogy nekünk dolgozik.

Most nem megy...
Már sírtam is. Most pedig üresnek érzem magam... Illetve úgy, mint aki már befejezte a dolgát. Nekem már nincs teendőm. Engedem, ha jönni akar, csak annak a gondolatát nem tudom már jól kezelni, hogy még nem...

20 megjegyzés:

Éva írta...

Szia!
Titkos olvasód vagyok kb. egy hónapja. Egy rokonom ismerősének a blogján keresztül jutottam el ide. Minden nap benézek hozzátok. Olyan jó látni, olvasni, hogy milyen szépen éltek ott a messzeségben, és nevelitek ezt a három csodaszép kisgyereket! Én is nagyon sokat gondolok rád, pedig nem is ismerlek személyesen! Ne add fel! Annyian vannak veled gondolatban, és fizikailag sem vagy egyedül, hiszen ott van édesanyád és a férjed! Eddig minden rendben volt, így kell legyen a továbbiakban is! (Mellesleg egy kedves ismerősöm is a szülés előtti utolsó napokat éli, és hasonló gondokkal küzd, mint te. Kíváncsian várom, Julcsi vagy Lelle érkezik-e meg előbb :-) Üdv: Éva

Timocska írta...

Én is hasonlókat éltem át lánykám születése előtti utolsó napon: http://kicsililla.freeblog.hu/archives/2011/01/03/Nem_tul_jo_hirek/
Kitartás!
Timi

Névtelen írta...

Türelem...mar nem sok van hatra, Lelle nagy belépőt szeretne..:-) majd amikor pont nem is számítasz rá, elindul. (nekem mindkét kisfiam elhuzta, 12 és 10 nappal a kiírt dátum után jöttek, de mindketten berezeltek a hivatalos szulesinditastol és előtte elindultak. Addigra mar minden praktikák túl voltunk : másztam hegyet, lépcsőt, ettem csiposet, szerettem férjet, végül a baba tanácsára ricinusolaj, mert a hasgorcs irritálja a MEH simaizomzatat és segíthet elindítani a rendszeres osszehuzodasokat. És nálunk bejött. Szigorúan akkor használható, ha a baba beilleszkedett,terminus környéken.)) szorítok, h a kicsi lány erőt vegyen magán és nagy kényelmesen kibujjon végre!!

kikocs írta...

Nagyon nehez most neked. Nem mondhatom, hogy tudom, mit erzel, mert olyan helyzetben vagy, ami szamomra gyakorlatilag elkepzelhetetlen. Nekem mas jutott. Sirj nyugodtan, sokat, ha tudsz. Jobb, ha kint van. Tarts ki, akarhogy is, nincs sok hatra. Kivanom szivbol, hogy Lelle mano idekint is olyan bekes, kitarto es turelmes baba legyen, mint amlyen nagyon rakeszul erre a vilagra!

Melinda írta...

Kedves Kinga!

nálunk Villő még egy hetet kivárt a dátum után. pedig harmadik gyerek. Nekem a szegfűszeg illóolaj segített végül a homeos bogyóim mellett.
Egy kockacukorra egy csepp bio tisztaságú szegfűszeg illóolaj elszopogatni 3X naponta. Segíti a méhösszehúzódások rendszeresebbé, hatékonyabbá válását. Ezt egyébként a vajúdás fázisában óránként lehet ismételni. Nagyon fontos az illóolaj eredeti organikus származása illetve az, hogy tényleg csak akkor használjuk, ha a baba már beilleszkedett.
Nekem mindháromnál segített.
Minden Jót

Melinda

Melcsi írta...

Kitartás Kinga, együttérzek veled és szorítok, hogy minden a legnagyobb rendben legyen! Már nincs sok hátra. Izgatottan várom a híreket. Puszi: Melcsi, Levi, Zsófi

Tuti írta...

Igen, most már türelmetlen is vagy, kíváncsi is vagy, el is fáradtál, szeretnél már túl lenni is rajta, és szeretnéd, ha minden a legnagyobb rendben menne és vízben szülhetnél. Kívánom, hogy minden kívánságod valóra váljon! Gondolok rád sokat! Én is túlhordtam Lalut 4 nappal, igaz nekem ő az első babócám, de már én is alig vártam, hogy mikor akar már kibújni. :) Virtuális ölelés és puszik!

Sisi írta...

Drága Kinga, kitartást! Sokat gondolunk Rád!

Vera írta...

Olyan régen írtam már, bár mindig olvasom soraid, most úgy érzem, nekem is írni kell pár bíztató szót. Ha sikerül...

Elhiszem, hogy nehéz a vége, borzasztó fárasztó lehet, akármennyire is áldott ez az állapot. Aki volt terhes már, tudja, hogy azért ez nem olyan egyszerű. Az a fontos, hogy ne fojtsd magadba, ha nem bírod, és pláne ne érezd magad emiatt rosszul!


Kitartás, kitartás, tényleg! Kitartás a családnak is, hiszen ők is együtt rezdülnek veled, de nem lehet mit tenni, csak szurkolni, hogy ez a pici lány mielőbb előbújjon!
Én sokat gondolok rátok, az biztos! :)

dreschma írta...

Hát ha eljött a pont akkor már nincs is miért szomorkodni! ;)

A szülésnél is mikor eljön az a pont, hogy már nem bírod tovább... addigra már nem is kell mert megérkezik!

dreschma írta...

...és még annyi, hogy semmiképpen ne legyen lelkiismeretfurdalásod! Ez az állapot néha valóban terhes és nem azért mert nem szeretnénk őt! Csak mert emberből vagyunk és elfáradunk. Amúgy én szeretem a terhes szót is mióta tudom a valódi jelentését.

térben és időben kiterjedt gyönyörűség! :)

F.B. Dóri írta...

Drága Kingám!

Ez szerintem teljesen természetes, amit most érzel. Szoncsi a terminus napján érkezett, előtte nap szinte végig bőgtem, hogy én már nem bírom tovább, és még aznap teljesen le is sántultam combból és mozdulni se tudtam. Mint kiderült, mindent Szonja indulása okozott. Hajnal négykor ment el a magzatvíz.

Léni pedig?! Egy hetet húzott rá. Iszonyú türelmetlen voltam már és nehezen éltem meg, hogy indítani kell. Nagyon szerettem volna elkerülni, de semmilyen praktikák nem használt. Most nagyon bízom benne, hogy ezt kihagyjuk.

Egyelőre nincs bennem túlzott várakozás talán pont az előzmények miatt, de biztosan tudom, hogy ha most is végig egyben maradunk, harmadszorra is nehezen fogom viselni. Mert ez már csak egy ilyen nehezen viselhető helyzet.

Kitartás!!! okosabbat nem tudok sajnos.
Ölellek és nagyon nagyon sokat gondolok rátok!
Puszi

Z.I. írta...

nagyööleléés

Andicsek írta...

hát felétek már 11.e van:) .

Andicsek írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Adibaba írta...

Valahogy az rémlik, hogy nagyon lehangolt voltál Áron és/vagy Mimi születése előtti napon, és amikor anno ezt olvastam, széles vigyorral a számon mosolyogtam, mert én is azt éltem át a szülés előtti napon...és utólag tudom már, hogy jel volt. Lehet hogy ez is az? Kiderül hamarosan. Kitartást, sokat gondolunk Rád!

Andicsek írta...

22.21 kor írt egy másik blogon egy kismama, hogy elindultak. gyodolom a kőrházba:) hát van miért szurkolni még így ismeretlenül is:))

cucka írta...

KingumBingum, tudom, mit érzel. Hunort csak azért nem hordtam túl, mert sürgősségi császáros lett, Micu meg ugye kb két hetet húzott rá odabent, és akkor jelezte érkezését, amikor már minden reményem odalett. (ugye, az volt a jóslat, hogy én már Katalin napkor- nov25- otthon babázok, ehhez képest december 12.-én érkezett a primadonnánk). szóval ne legyen lelkiismeret furdalásod, ez már a vége, ami fárasztó és idegtépő, de amint megtörténik és megérkezik Lelle-leányka, minden átértékelődik és új értelmet nyer. És ezt Te is pontosan tudod, csak most elfáradtál.
Ölellek, és nagyon-nagyon sokat gondolok Rád, küldöm felétek a pozitívokat, és valamért azt érzem, holnap lesz a nagy nap, Lelle baba debütálásához.
puszik-sokak! ♥

Csigamami írta...

Jabadabadúúúúúúúú!!!!
Nahyon gondolok rátok Kinga! Remélem, mikor elindultatok, akkor felvillanyozódtál. Valamint most nagyon gondolok arra, hogy minden úgy menjen a szülésnél, ahogyan azt elképzelted. Jajj, nagyon gondol gondol gondol!!!!! :o)

vp írta...

Szia Kinga,

nehéz-nehéz, és undok dolog, hogy van "kiírt dátum"??????, egy jóslás ebből-abból,amabból.......... Ezt a pocaklakó nem ismeri, csak Téged hajt, egy vonatkoztatási pont, ki tudja mihez... Lelle születőben van, ezt napok óta olvasom a soraid között!!!
Hajrá-hajrá-hajrá!!!!!!!!!!!!!!!!

sok puszi: Kacsarét