Az érzékeny kis pillangó megint abbahagyta a szárnypróbálgatásait, és visszavonulót fújt. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem nagyon szeretek én kórházba járni, így nem is csoda, ha hátrébb lépett ő is.
A mai orvososdi ismét adott némi elmélázni valót a maláj valósággal kapcsolatosan.
A legfontosabb info azért mindenképpen az, hogy Lelle lány 3200 gramm körül van most, azt hiszem ez nekem is, meg neki is tökéletes. UH volt megint (nemértem...), elfordult (ezt igen).
Naésakkor beszélgettünk.
Arról, hogy a héten ketten szültek vízben, és van egy doktornő, akinek a kismamája mindenperces (akárcsak én... gondolom én, mert Choong nem gondol semmit... kivéve, hogy szerinte nem fogom túlhordani, mert negyedik, meg amúgyis), és ő is vízben óhajt. És ha az a kismama épp bent lesz a medencés helységben, akkor ugye nekem nem jut abból.
(Az Istvánban sorok kígyóznak, és mégsem ütköztünk eddig senkivel, de ez lehet a szerencse is...)
Viszont milyen jó, hogy van kádunk, mert azt végülis bevihetjük. Dejó.
Nade.
Kérdi Dani, hogy akkor a liner ezek szerint megoldódott? Nem... Akkor hogyhogy volt a héten két vízbenszülés is? Hát mert azok voltak az utolsó utolsók... (az előző info ugye arról szólt, hogy egy darab volt összesen...)
És.
Welcome to Malaysia. Kezdi a mondókáját, arról, hogy ők szóltak, két hónapja, hogy fogyóban a liner, és ennek ellenére senki sem vállalta fel, hogy övé a megrendelés, beszerzés felelőssége. Pont úgy szólt, mintha neki semmi szerepe nem lenne ebben az ügyben. (és tényleg, ha nincs kézzel fogható érdek, akkor nincs felelősségvállalás sem. Ami azért is visszás, mert ugyanakkor ez a társadalom valami hihetetlen mérvű öngondoskodást feltételez...)
Hallgatjuk, majd Dani leállítja, hogy tulajdonképpen a problémát megoldottuk, mert van linerünk, ami 8 nap alatt ért ide.
Kontráz a doki, hogy ugyehogy ide tud érni ennyi idő alatt is? És hogy az a bizonyos doktornő is rendelt magának, vagy legalábbis felvetette ezt a lehetőséget az ő kismamájának, belefáradva a tehetelen toporgásba linerügyben.
Én meg nézek a magambafordulós mivoltomban rá, és nem értem.
Neki ez nem jutott eszébe? Mármint szólni, hogy esetleg mi is megrendelhetjük?
Fogalmam sincs már, ki mikor mond igazat, vagy szépet és ez a kettő vajon fedi egy egymást...
Azért kifelé örülök, hogy van linerünk, meg hogy Dani mellettem lesz, ez a kettő biztos.
Ja, és holnap útlezárások lesznek, amik elvileg minket nem érintenek... Elvileg... mert a városban tüntetnek, a kormány meg nem szereti az ilyen megmozdulásokat, így inkább lezárják a buszmegállókat, meg a vasútállomásokat, és a forgalmasabb utakat, hogy minél kevesebbeknek jusson eszébe gyülekezni. Mondom, itt sincs kolbászból a kerítés. Bár mi a politikai életből mondhatni semmit sem érzékelünk. Csak ezt most...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














5 megjegyzés:
no most mondhatnám, hogy örülök is meg nem is. örülök, hogy van még időd erőt tartalékolni, viszont annak nem annyira, hogy ennyire nem lehet bízni. én nagyon utálom a bizonytalanságot a hazugságot és a fél-nem-igazságot is. Meg ha valaki nemtörődöm a más kárára. miért nem lehet kerek perec megmondani azt ami van. vagy nincs. Pont akkor amikor az ember(lánya) ennyire sebezhető és érzékeny. nemértem, miért kell feszegetni az amúgy is pengevékony idegszálakat. Sajnos függsz tőlük és gondolom, ez nekik jó. Nem tudom milyen ott a szülészeti ellátás, és mennyire lehet ott számítani az orvos segítségére,és főleg, hogy mennyibe kerül, mert azért valljuk be, távol az itthontól merész vállalkozás ez az egész úgy ahogy van. Amikor a fiam született a Róbertkorházban szó sem volt még újdonságról. 10 év múlva már volt szülőszék, de én attól is féltem. bár majdnem rosszul sült el(három csavar a zsinórból a nyakán) pillanatokon múlt az császár meg az élete. Vízben szülésnek is biztos meg van a maga varázsa, de én spéciel el sem tudtam volna képzelni. Hát várom a további fejleményeket
Kedves Kinga!
Nálunk nagyon nyár van, de itt vagyok én is, és rettenetesen izgulok. :-) Pedig hát nagyon messze vagytok, de az érzések felkavarognak ám (pedig nem úgy és annyiszor, de mégis)! Nagyon drukkolok minden szépért és jóért! Umtatta! (Mindig ez a versike jár a fejemben, tán nem ide való, de olyan mosolyogtató, remélem, nem bánod! Ismered?)
"Vízparton az unka béka, umtatta, umtatta,
Kuruttyolva messze harsog umtatta, umtatta,
Lelle manó nem sokáig hallgatta umtatta,
Mert az unka béka nóta untatta, untatta."
(Nyulász Péter: Zsubatta címû kötetébôl)
Puszil: Krisz
Szia Kinga,
es akkor most ami liner nektek van, az nalatok van ugye? Ugy ertem nem a korhazban, hogy esetleg-veletlen-figyelmetlensegbol, epp azt, epp valaki mas hasznalja???
Nagyon szoritok, hogy minden siman menjen!
Bele sem merek gondolni: akkor most egy kad a kocsitok hatuljaban figyel, mellette a linerrel, vagy majd csak a kezipogyasszal egyutt rakjatok ezeket az aprosagokat is be??
Irtad egyszer a szulinapos datumot: en tizedikere tippelek, ... eddig a gyerekeknel mindenkinek volt legalabb egy paros szam a szuletesi datumaban... ja viszont, ha 2011 07 11 lenne, akkor pl mindegyik prim is lenne... azert az is izgi, nem?? :))
--adri
(szivem nagy banata, hogy t 15-en szuletett, kulonben 2(00)4 8 16 lenne a szuletesi datuma, az meg egy teljesen jo mertani sorozat... kicsit elsiettuk...bar ezen valszinuleg csak egy matek szakos anyuka busong, khmm... jut egyaltalan eszebe ilyesmi:)) )
Andicsek... igen, elég sok minden másképp működik, mint otthon. Most, hogy anyukám itt van, és kapom a visszajelzéseket az ő szemén keresztül, látom csak igazán, mennyire... :)
Krisz, írok erről egy bejegyzést azt hiszem, mert egy kör bezárult, és nagyon érdekes, hogy mire jutottam... a kis vers okán :) Nagyon köszönöm...
Adri :) Hanna 2006.10.27. Nekem is eszembe jutott, milyen szép is lett volna a 26. :) Mindenféle matematikai okfejtéstől is függetlenül. :):)
Aztán Mikoltnál feladtam...
Lehet, hogy most épp ezért lesz 11.07.11.?
Szépeket Nektek.
Ja és igen :) a liner nálunk, a kocsiban egyelőre csak a pakk, de egy mozdulattal betolható mellé a kád. :):) Egészen szürreális a kép, ahogy Dani a hátán viszi be a kádunkat, miközben én vajúdozás közepette libbenek mellette...
De valamit muszáj mesélni az unokáknak is... :)
Megjegyzés küldése