2011. október 17., hétfő

Fáradunk

Ha Lelle lenne egyedül, és mondjuk ő lenne az első, akkor se lenne könnyebb dolgom. Emlékszem még, milyen nagyon nehezen sikerült végre ráállnom akkoriban Hanna csecsemőritmusára, mennyire nem volt könnyű elaludnom akkor, amikor ő is aludt. Pedig mindenki mondogatta, aludj, amikor a babád is, de ezt hirtelen betenni a rutinok közé cseppet sem egyszerű... sőt. Ha végre elaludt, feszülten figyeltem, mikor fog újra felsírni.

Lelle hiába negyedik, nagyjából olyan kóválygósak a napjaim, mint annak idején Hannával voltak. Az ok egyszerű. Most, hogy tudnék akár állva is aludni, és akár öt perc alatt is szépeket álmodni, most itt van másik kettő, vagy három, akiknek szükségük van rám nap közben... amikor Lellénk zömmel az igazak álmát alussza.
Mióta magyarhonban élünk, Lelle látványosan felcserélte a nappalait az éjszakáival, és nap közben rengeteget alszik (ébresszem... hahaha, nem lehet ám), éjjel viszont sokat van fenn. Mondjuk kétnapos váltásban többet, mint nap közben.
Mondjuk egy kezemen bőven meg tudom számolni, hányszor volt olyan éjszakánk az elmúlt 17 napban, amikor este tíztől reggel kilencig csak szopik szakították volna meg az idillt a miágyunkban. Mert Lellike most kiabál ha megébred, ettől persze kinyílnak a szemei is, és esze ágában nincs visszaaludni...

Tegnap például éjfélkor kezdett rá, enni nem akart, csak kiabált, én pedig kínomban jobb híjján fél egykor újra megfürdettem, aztán megetettem, és háromig sétálgattam vele a konyhában. Azóta alszik... Nekem pedig mikor a fürdőben belenéztem a tükörbe, és a karikás szemeim égővörösen néztek vissza rám, zsongott a fejem, és kicsit szédültem már a fáradtságtól, sírhatnékom volt... nem túl sok mindent kívánok vissza Malajziából, de a jólalvó Lellémet nagyon...

2 megjegyzés:

NőiCsizma írta...

A kialvatlanság kegyetlen tud lenni! Együtt érzek veled!
Nincs benne tapasztalatom, de lehet, hogy meg lehetne próbálni, hogy minden nap csak 1 órával tolod el azt a nappalt az éjszakába. Fokozatosan.
Ha van még energiád rá...

Judit írta...

Kinga! Mit ad Isten, épp most olvastam picikékről és eszembe jutott a Ti éjt nappallá tévő Lellétek... Ott azt írják az okosok, hogy a nappali (neki túl sok, vagy szokatlan mértékű) inger ellen védekezik alvással a manócska és éjszaka, mikor nyugi van, jön igazán formába... Ha jobban meggondoljuk, ez az utóbbi 17 napotok tényleg elég ingerdús lehetett... :) Nyugodalmas jó éjszakát Nektek! Ölellek! Judit