Természetesen nem rögzítettem a történelmi pillanatot, és hiába járkáltam fotómasinával felszerelkezve egész nap, Lellike nem produkálta a mutatványt ismét.
Igy aztán marad egy ujjszopizós (az első gyerekem, aki végtelen átéléssel szopogatja a hüvelykjét), meg egy kismonológos minivideo. Szerintem ez is édes :)
És hamár Lelleségek... a tegnapi éjszaka lett volna a harmadik, amit ez a kicsilány hang nélkül, szopikkal tarkítva alszik végig, szegényem hiába próbálkozott (és tette ezt meghatóan kitartóan egyébként), nem jött elég sok és elég gyorsan. Tíz perc után a nappaliban folytattuk a próbálkozást, sikerrel... és bele is aludt.
Úgy tűnik, jobb volna mindkettőnknek egy kicsivel többet aludni mostanában... :)














5 megjegyzés:
Nagyon nagyon édes! :-)
Az a gö meg hő meg brrr annyira édes!:) csodaédes Kicsilány! (mondhatnám, hogy irígy vagyok, de nemmondom!:) csak egy kis babaszagot szimoghatnék, meg hallanék ilyen drága gagyogást... de hát ugye ez már nálam a múlt. unokához még nem vagyunk elég érettek. (főleg én). Főleg ha a leszármazottam külföldre megy... á belegondolni is bonyolult.
Végtelenül cuki, és tényleg igazi Manócska!
nagyon cukiii!!
♥♥♥
Megjegyzés küldése