2011. november 16., szerda

Hanna hercegkisasszony

A lányoknak sok, ám nagyon vékonyszálú selyemhaja van. Emiatt elég nehéz olyan frizurát készíteni nekik, ami egész nap tart, és nem lóg néhány tincs tíz perccel az elkészítés után a szemükbe.
Mikolt, mert velem van egész nap, a könnyebbik eset, neki akármikor újra lehet gondolni a haját, de Hanna, aki az oviban tölti a délelőttöket, fejtörést okoz. Pláne, mert a reggelek zömmel Danira hárulnak, ő a fodrász és a dresser egy személyben, és azt hiszem az már nem lehet elvárás, hogy kreatívkodjon. Bár nagyon tehetséges, mára háromra emelkedett a száma a lehetséges verzióknak, amik közül van egy, ami nagyjából tart délig, míg újra látjuk egymást Hanna, meg én.

Volt idő, amikor befontam a hajukat, ez egy nagyjából tartós megoldás volt, de csak abban az esetben, amikor már nem volt frissen mosott a hajuk. Ráadásul elég időigényes is, és bár mindketten igazán jó alanyai a fodrászkodásnak, Mikolt többször nehezményezte a folyamat hosszát és kényelmetlenségait egyaránt.

Mígnem a napokban rátaláltam a legjobb megoldásra. :) Majdnem olyan, mintha fonnám, de sokkal gyorsabb, és a végeredmény annyira tetszett mindkettejüknek, hogy azóta kérik, csináljak koronát a fejükre. Mert tényleg olyanok vele, mint a hercegkisasszonyok. :) Ime Hanna haja ma reggel (ez még mindig csak akkor működik, ha reggel nekem is van lehetőségem részt venni az elkészítésben):

Ez a második kép csak azért kerül most ide, mert nekem ezen Hanna teljesen Dani. Az arcformája, a szája, a szeme vágása, a haja színe. Olyan nagyon jó látni, ahogy megsokszorozódnak ezek a szeretett, ismerős vonások. :)

És hogy a hercegkisasszonysághoz vezető út milyen kihívásokkal teli is tud lenni... Hanna lelkesen hordja a fogszabályozós cumiját. Anna nálunk járt hétfőn, és félve mondtam neki, hogy lehet, hogy csak nagyon szeretném, de én úgy látom, hogy sokkal szebbek Hanna fogacskái a két héttel ezelőtti állapothoz képest. Anna csendben visszasúgta, hogy ő is :):) Ez egy két héttel ezelőtti kép, ez pedig a mai.

A cumikérdésben egyébként nagy előrelépés történt, Hanna néhány napja a délutáni alváshoz a nagylányossla alszik. Szerdánként az oviban sziesztázik, ma reggel kérdeztem tőle, mindene megvan-e amire szüksége van.
- Cumit nem viszek.
Mondta, és kiderült, hogy a gyerekek kinevették a múlt héten a cumija miatt, de erről ő nem szólt. Csak megoldotta azzal, hogy hihetetlen ügyesen leszoktatta magát mára a délutáni cumizásról.
Egyfelől nagyon örültem a kitartásának, másfelől pedig belesajdult a szívem, hogy ezt kellett megtapasztalnia, átélnie ahhoz, hogy megtegye ezt a nagy lépést.
Büszke vagyok rá.
És csendben hiszem, hogy van elég muníciója már ahhoz, hogy a csúfolódás a jó oldalát élje meg csak igazán (azt, hogy milyen ügyesen letette a cumit, ami miatt Dani is és én is sokszor megdícsértük már azóta), és ha szüksége van ránk a feldolgozáshoz, szólni fog.

6 megjegyzés:

Bogi írta...

Ma reggel pont úgy csináltam Kira haját az oviba, ahogy Te szoktad - két copf, két-két gumival; nagyon praktikus :)
Gyakorlatilag minden írásod szívmelengető - az én 3 és fél éves kislányom nagyon kis érzékeny lélek, és rengeteg gondolatot, erőt és látásmódot merítek az írásaidból a "hogyan kezeljük a kicsi lelkét" témakörben :)

Nils Holgersonné írta...

mielőtt továbbgördítettem a második képről, arra gondoltam, kommentben megírom, mennyire hasonlít itt Hanna Danira :) aztán továbbolvastam. :) Nagyon szeretem,mikor így ráismerek vonásokra, arcokra. Nem csak gyerekeknél, apukám egyre jobban hasonlít a nagypapámra, olyan szívmelengető.

Csigamami írta...

:o) Benduskám fogai is előre állnak a cumitól, s lévén 11 hónapos kora óta folyamatosan járunk gyerekfogorvoshoz (édesem 11 hónaposan kinövesztette az első két fogát, amit egy jól irányzott pofára eséssel vissza is tolt az ínyébe, majd mikor visszanőttek újfent egy ismételt pofára eséssel letörte az egyiknek a sarkát) - nó szóval 3 havonta kell visszajárnunk azóta. Már olyan 16 hónapos kora körül észrevettem, hogy vándorolnak előre fele a fogacskái, majd ebben a dokibácai is megerősített, de azt mondta egyáltalán nem kell vele foglalkozni, mert 1. tejfogak, 2. ha elhagyja a cumit, akkor maguktól vissza fognak rendeződni, 3. ne erőltessem a cumiról való leszoktatást (eszembe sem jutott :o) ), mert ha a cumi "erőszakkal" van elvéve a gyerektől, akkor el fogja kezdeni szopizni az ujját és azt nem lehet tőle elvenni, ráadásul azzal nagyobb nyomást gyakorol a fogakra, mint a cumival. Azonkívül szerinte minden gyereknél eljön az az időpont, amikor magától lerakja a cumit és bizony nem sok 6 évest látott ő eddig még cumizni.
Saját tapasztalat: nekem anyáék egyszerűen nem vettek egyszercsak több cumit... Elkezdtem szopizni az ujjamat, majd mikor nagyob lettem egyre inkább vágytam a cumira, összekuporgattam a kis zsebpénzemet és vettem magamnak rajta cumit, de aztán már mégsem volt ugyanaz az érzés, ezéárt hát maradtam az ujjamnál és a cumit morzsolgatásra használtam (korábban is volt morzsi cumim...). Ja és ciki, vagy nem ciki, de 27 évesen is van morzsi cumim - az ujjamat már nem szopom :o) :o) (Lehet ha anno nem veszik el, akkor magamtól leszokom.)
Szóval szerintem nem kell aggódni a fogacskák helyzete miatt, minket megnyugtatott a fogdoki :o)

Tuti írta...

Ahogyan megnyitottam a blogodat, és még csak a képeknél jártam, még el sem olvastam, amit te írtál, egyből az fogalmazódott meg bennem, hogy nini, itt meg mintha Danit látnám. :) Érdekes ez, ugye azt mondják, hogy a lányok az apjukra hasonlítanak jobban, de én pl. Miminél nem ezt látom, ahogy Lalunál sem teljesen, nagyon apja, de valahogy mégsem. :)
Nagyon ügyes Hanna, és tényleg nem a legjobb érzés lehetett azzal szembesülnie, hogy kinevették a cumija miatt, de ő ezt is nagyon nagylányosan megoldotta.

Adibaba írta...

Olyan széééép, olyan aranyos és kedves kislány ez a Hanna, mindig gyengéd érzelmeket váltanak ki bennem is az írásaid róla.

Adibaba írta...

Ja, egyébként szerintem is látszik a változás a fogacskáin