Rendszáma még nincs, így egyelőre csak a szemünknek öröm (mekkora...), de egy hét múlva már remélhetőleg gyűjthetjük bele a kilométereket.
2011. december 8., csütörtök
Bemutatom Sárit
Hosszas vívódás, rengeteg utánajárás, egy külföldi út és jópár hét kényelmetlensége után íme a legújabb családtag (nem szokásom elnevezni az autóinkat (:):)), az előző tulajdonos hívta Sárinak, ha mégis névadásra vetemednék, részemről inkább a Günter volna befutó, Daninál mondjuk a Fekete Paripa... :) de a lényegen nem változtat, azaz íme):
Ez a hét a megújulás hete lett nálunk, mától nonstop notebook tulajdonos vagyok, ami valószínűleg a blog feléledését is jelenti majd, illetve itt áll az udvarban az az autó, amiben mind elférünk, sőt, ha szeretnénk, még a nagymamát is bele tudjuk ültetni... szabályosan. :)
Rendszáma még nincs, így egyelőre csak a szemünknek öröm (mekkora...), de egy hét múlva már remélhetőleg gyűjthetjük bele a kilométereket.
Rendszáma még nincs, így egyelőre csak a szemünknek öröm (mekkora...), de egy hét múlva már remélhetőleg gyűjthetjük bele a kilométereket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














5 megjegyzés:
Gratulálok az új családtaghoz, nagyon szép! :) Ha majd sokgyerekes család leszünk, én is ilyet szeretnék! :)
Valahol láttam már egy hasonlót! :))
Tök jó kis autó és ebben mind elfértek! Örülök, hogy meglett végre!
De hogy a neve Sááriii legyeen?!?
Puszi,
Ági
Gratula Günter Sárához! :D A fajtája szerintem adja a Sári nevet, bár a komor színe miatt tényleg günteres. :)
(mi is ezzel a fajtával szemezünk, ha majdeccer... )
:):)
A színe nem a mi választásunk, bár színházba járni remek lesz vele :):)
Ági, dehogy Sááriii :):) De Sárának csak nem hívhatjuk... :):)
Gratulálok! Anyuéknak is touran-juk van, imádom vezetni, kényelmes, mi is utaztunk már benne 6-an, olyankor én szorulok leghátulra. :)
Megjegyzés küldése