Örömmel újságolom, hogy az egész napos gyógykúra, és a rengeteg alvás eredményeképpen Lelle látványosan javul.
Ami apropót ad a hajnali posztolásra az az, hogy még mindig fent vagyunk. Ő, meg én...
Valami nagyon fontos dolga lehet, mert hiába látni a szemein, hogy fáradt, aludni mégsem akar.
Vagyis volt egy ilyen pillanat egy órával ezelőtt, amikor levettem a pizsamát, kapott egy nyugikúpot, és a szőnyegre fektettem...

De nehogy elbízzam magam tíz perc után dolgavégeztével kipattant a szeméből az álom, és azóta pörög, játszik, és akárhányszor ránézek, mosolyog. Néha ugyan lankad a nagy pillarebesgetés, de nem hosszan... Várom, mikor jön el a pihenés ideje. Mondjuk jó látni, hogy sokkal jobban van.

2:42 Alszik... a képeregény utolsó kockája , mielőtt felkerült volna a pelus, a pizsu meg a hálózsák. Az utolsó simításokat már csukott szemmel tűrte. Akkor most megvacsorázom, és elképzelem, milyen volna nagyot aludni és reggel gyógyultan kelni.
Hja... Daninak fáj a feje, meg a tüdeje. Most mondta. Ebben a házban már hangosan örülni sem lehet? ...

Hétfőre akkor is mindenki egészséges lesz.
(kisbetű... a nagy unatkozásban megírtam Lelle félévesét...)
1 megjegyzés:
Régóta gondolkozom azon, hogy megírjam-e ezt a kommentet. Már jó ideje olvasom a naplódat és nagyon szimpatikus, ahogy írsz, ahogy gondolkozol. Arról nem is beszélve, hogy hihetetlen pontosan, érthetően tudod megfogalmazni az általad végigjárt lelki utakat. Pontosan azért, mert én ennyi mindent elolvashatok rólad, érzem azt, hogy inkorrekt lenne, ha te nem nézhetnél bele bármikor a blogomba, amit nemrég zártam be. Semmi különös és különleges nincs az írásaimban, de lelkiismeretem nyugtatása miatt is, ha gondolod és szeretnéd, szívesen küldök meghívót hozzá. Ne érezd lekötelezve magad, én könnyítettem most egy kicsit a lelkemen.
Jó pihenést nektek a hétvégére és jobbulást még egyszer a családnak!
Megjegyzés küldése