Pedig, ha jobban belegondolok, a leginkább az tölt fel, ha alkothatok... mégpedig kapcsolatokat. Abból is főképpen a csoportok érdekelnek, azok a találkozások, amikből hosszú távon működő csapatok születnek.
Észrevétlenül készülnek ezek az alkotások, és sokszor túlélik az én hanyagságomat is, szerencsére.
A blogolás számomra egyik legnagyszerűbb része is ez a fajta csapatépítés. Megvan a logikája a vonzásoknak nyilván, de tény, hogy idővel a rejtett vagy nyílt egymásratalálások nálam valós találkozásokért kiáltanak.
Szeretem ezeket a közös pillanatokat, és hálás vagyok azoknak, akiket a valóságban is megölelhettem már.
Most szombaton egy egészen különlegesre sikeredett vendégség volt minálunk. A különlegessége abban rejlett, hogy míg abban teljesen biztos voltam, hogy mi lányok örülünk majd egymásnak, és abban is bíztam, hogy a fiúknak sem lesz feszélyező egymás társasága, a gyerekekkel kapcsolatban nem számítottam semmire, vagy legalábbis velük kapcsolatban nagy kíváncsiság volt bennem, hogy hogyan lesznek majd egymás között.
Lenyűgöző volt, ahogy kilencen ebben a nem túl nagy alsó térben egymásra találtak már az első pillanatoktól kezdve. A két legkisebb persze még nem kapcsolódott ezer százalékon a többiekhez, de ők ketten is annyira kedvesek és szépek voltak együtt, hogy még elnézegettem volna őket egy jóideig. :) Ahogy Zéti megsimogatta Lellét, vagy ahogy Lelle barátkozott Zétény nadrágján a fényes gombokkal.
A maradék hét műalkotás pedig minden képzeletemet felülmúlva ragyogott együtt, ez a hat kicsi lány olyan mély barátságokra jellemző közös nyelven muzsikált, hogy összesen 16 képet készítettem, a fennmaradó időben pedig hol lopva, hol élesben figyeltem őket, ahogy alkottak egy ragasztós füzetbe, játszottak cicást, vagy jártak fent szobáról szobára egy kupacban. Áron pedig mindenhova követte őket, fülig érő mosollyal, és egy cseppet sem kilógva a sok lány társaságában. Szonjával azt hiszem egészen szoros barátságot kötött. :)
De nem is folytatom, szerintem a képek magukért beszélnek...














3 megjegyzés:
Milyen jól elkapott pillanatok! Nagyon jó volt veletek, az pedig számomra is lenyűgöző volt, hogy milyen nagy egymásratalálások voltak a gyerekek között!
Tegnap nálunk Janka hosszas ellenkezés után csak azért volt hajlandó meginni egy bizonyos fajta gyümölcslevet, mert Laci (aki vizuálisan szkennel gyakorlatilag mindent amit lát :-D) felhívta rá a figyelmét, hogy nálatok is ilyet látott, Hanna, Mikolt és Áron is ezt isszák. :-D Janka azonnal abbahagyta az ellenkezést, és 3 pohárral húzott le a szent nedűből - csakis az lehet, ha az újonnan szerzett barátok is ezt isszák. :-)))
Hihi, milyen fura, mindhármótokat máshonnan ismerlek :)
Annyira tudtam, hogy Te ilyen szépen fogod ezt a délutánt leírni. :) Igen, igen, igen. :) Tényleg nagyon jó volt. A lenyűgöző szó tökéletesen illik ide valóban. :))
Bea: ha tudnád, hogy ezt mi meg is vitattuk. ;) :D
(Csak én vagyok iylen béna, hogy ezzel az új szóellenőrzővel sosem boldogulok?!?!)
Megjegyzés küldése