2012. március 21., szerda

A lányok haja

Általában reggeli közben csinálom meg a lányok frizuráját, a kedvüktől és a rendelkezésre álló gumimennyiségtől (állandó körforgásban vannak ugyanis a fenti fürdőszoba és a konyhapult gumiskosara között) függ a végeredmény.

Mikolt többnyire a sokgumis királylányhajat, vagy fonottat választ, és cseppet sem zavartatva magát végig forog a művelet közben.
Én meg természetesen megérdemlem, ha épp lekváros kenyeret adok neki, és még azt is elvárom (így leírva még abszurdabb...) tőle, hogy tartsa a buksiját, miközben eszik, meg beszélget Áronnal.
Általában sikerül ragacsmentesen befejezni a dolgot, de sokszor kerül ez-az a tincsek végére is. Én meg megfogadom, hogy soha többet evés közben... de az azzal is együttjár, hogy Mimi álló nap egy merő kóccal jönmegy. Megkapó jelenség úgy is, de praktikusnak nem nevezném.

Ma reggel épp egy átlagos beszélgetést folytattunk Aranyhajról miközben készült a fonat, és persze Áron is beszállt a tudományos értekezésbe, Mikolt pedig reptette a már kész copfját, hogy lássa, mit mond a kisebb.
- Mikoltom... ha rázod a fejed és belelóg majd a hajad a lekvárba, mit fogok csinálni?
Kérdeztem, amolyan költőinak szánva, mert ilyen esetekben a legritkább, hogy válaszra méltatna. Elgondolkodva majszolt, majd kisvártatva mégis megszólalt:
- Jó kérdés...
:):) köszi.

5 megjegyzés:

ivetabt írta...

Az én lányomnak szép hosszú haja van. 4 =ves. Lófarok, fonás, mást nem enged. Hiába mindennemű igyekezet és kreativitás.

superwomanatwork.blogspot.com

Adibaba írta...

Ez a kép egy magazinban is megállná a helyét! És a modell...hm..vérprofi :-)
Más:
Képzeld, milyen érdekes dolog történt velem. Tegnap a kedvenc játszóterünkön velünk játszott egy kis csapat, négyen voltak testvérek: egy 5 éves nagylány, a 3+-os hugicája, a 2 éves öccsük, és a nagymama kezében a pár hónapos legkisebb...aki lány. Persze egyből Ti jutottatok eszembe, nagyon mosolyogtam magamban..
Erre ma! Megint ott vagyunk (ugyanazon) a játszótéren, éppen nagyon bele vagyok merülve a többi anyukával a beszélgetésbe, amikor oldalra pillantva meglátom Mikoltot! Nem hittem a szememnek, jól kimeresztve még egyszer visszafordultam és 'alaposan' megnéztem. Tényleg Ő volt! :-)
Aztán később láttam még Áront is hátulról, és a nagyszülőket. Vicces volt.
Nagyon benne voltunk a témában, ezért nem szólítottam meg őket (de nem is mertem volna).
Egyszóval kicsi a világ. Tényleg! :-)
Egyébként élőben ugyanolyan gyönyörűek mint képeken :-)

Kinga írta...

Ezek a lányok :)

Adibaba :):) tényleg kicsi... Mikolt kérte, hogy oda menjenek, a kisház tetejére akart felmászni. A nagyszülők arrafelé laknak :):), ezek szerint Ti is? :)
Még egyszer össze is futunk ott talán :):)
Mikolton a télikabátja volt azt hiszem, csak azt lehetett ráadni... nyilván érdekes látvány volt, a bevarrt kesztyűjével együtt. :):)

Annamari írta...

Annyira jó ez a kép.
gyönyörűek mind :)

Adibaba írta...

Igen, elég közel lakunk, 5 perces autótávolságra. :-)
Hát akkor még az is lehet, hogy majd összefutunk, de ugye sűrűn járunk kisfalutokba is, (ahogy nemrég kiderült a számomra), így benne van a levegőben. :-)