Nehezen engedem útjára, ritka az ilyen torkomban dobogós érzés, most mégis elérkezett a pillanat, hogy elmeséljem, mivel telt az elmúlt három hónap.
És fogalmam sincs, honnan kezdjem, és biztosan ha más mesélne, akkor csak mosolyognék, hogy nem kell ennek ekkora körítés, de mégiscsak valami újat hoztam létre, ami nekem nagyon kedves és éppezért nagyon fontos is, és mint minden új gyereket az ember sokáig kísérget, nevelget, terelget...
Mondom, hogy izgulok...
Mikor Hanna megszületett, volt egy egészen jó kis fényképezőgépem. Addig Dani fotózott. Ha utaztunk, mindig egy zsák filmet vittünk, aztán mire lekopott rólunk a por, készen is lettek a papírélményeink. Végül minket is bedarált a digitális világa, amit én egy cseppet sem bántam, mert a filmes gépek végtelenül bonyolultnak tűntek, sosem sikerült élvezhető képet készítenem eggyel sem.
És akkor megszületett Hanna :), és lett téma is a géphez, meg sikerélmény is... egy darabig. Mert idővel rájöttem, hogy a géphez nem adják a tudást, és bár meglehetősen egyszerű elfogadhatót készíteni, az alkotás szabadsága még úgy is korlátos maradt. Legalábbis számomra.
Aztán születtek sorban a gyerekek, rohant az idő, százával születtek a képek, amikre sokan mondták, hogy jók, én mégsem voltam elégedett. A szemem rátalált a témára, és tudtam, hogy megtaláltam azt a hobbit, amit egyre szenvedélyesebben szerettem (az írás a másik :)), meg azt is, hogy egyszer, ha lesz hozzá bátorságom, akkor megnövesztem a gyökereket, és talán még szakmát is váltok.
Keresetem az igazán jókat, azoknak a munkáit, akik olyat alkottak, amin jó megpihenni, akiktől tanulhatok, és érdekes párhuzam, akik emberileg is közel tudtak kerülni hozzám.
Végtelenül hálás vagyok Biró Virágnak, aki valószínűleg nem is tudja, hogy mekkora ajándékot adott nekem, amikor először jártunk nála. Azon a napon, Áronnal a pocakomban úgy éreztem, megérkeztem. Valami nagyon misztikus a helyére került, biztosan tudtam, hogy amint lesz rá lehetőségem, elindulok majd.
Eltelt még két év, még egy babánk született, és Malajziában élve érett meg a terv, a kivitelezésé, annak a nagyon intenzív belső munkának az eredményeként, míg Lellével a pocakomban a hegyre felfelé menetben a kardinális kérdéseket sorra meg kellett válaszolnom magamnak.
Tanulni akartam, hogy amit a szemem lát, amit elképzelek, azt úgy tudjam láttatni, ahogyan én akarom.
Végül hazajöttünk, én pedig nekivágtam.
Eredetileg úgy terveztem, hogy majd ősszel, de Dani nem hagyott ellebegni a négygyerekes semmittevésben, mégha az elmúlt, akkor még előttünk álló időszak bővelkedett is a logisztikai feladványokban.
Így történt, hogy hosszú idő után kirepülve a majdnem kinőtt fészekből elkezdtem próbálgatni a szárnyaimat, belekóstolva sokfélébe, és egyre biztosabban tudva, melyik az a rész, ami melegséggel és hihetetlen lelkesedéssel tölt el.
A legszebb párhuzam, hogy míg én készültem, egy kisfiú is útnak indult, hogy a lehető legjobb pillanatban keresztezzük egymás ösvényeit.
Lehel születése volt a határidő ebben a magamalkotta folyamatban. Kicsit a vége, és nagyon az eleje valaminek, ami remélem, hogy az én utam.
Ma először fotóztam olyan valakit, aki nem az enyém, és ma már egészen konkrétan mondhatom, hogy ezt szeretném. Fotózni babákat, piciket és kicsiket és tanulni még még és még. És fotózni még és még.
Valamikor márciusban elindítottam egy fotós blogot, amit mostantól bárki elér.
Ez az új gyerek, és most megint a torkomban dobog a szívem, mert ezennel elengedem a kezet, hadd járja a saját útját.
És akinek (bébi)fotósra lenne szüksége, az írjon arra a címre odaát. :) Mától dolgozom. :)
... Lehelt pedig fogadjátok szeretettel, igazán megérdemli. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














21 megjegyzés:
Gyonyoruek a babafotoid, biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan kernek majd fotozasra:)
Hajrá, nagyon sok sikert kívánok az új utadhoz:-)
Gartulálok:) Csak így tovább,aztán lépésről lépésre születnek az újabb ötletek,de csak akkor amikor benne vagy.
Érdekes és élvezetes,hogy egy újabb dologba vágtál bele.
A fotók pedig csodásak,mint mindig,van ízlésed.
Nagyon tetszik! A blog, az ötlet, az egész, úgy ahogy van.
Klassz!!!! Hajrá Kinga!!!
Puszi,
Szilvi
Nagyon szépek a képek!Sok sikert kívánok én is hozzá!
Anett
Drága Kinga, Kívánok neked sok sikert és örömet az 'új gyerekhez'!
Lelle babád 9 hónapos. Ilyentájt szoktam várni az "új gyereket". És most sem csalódtam. :) Nagyon szépeket alkotsz Kinga, csak így tovább!!!!
Nagyon tetszenek nekem is, nemcsak a babafotók, a többi is, különösen a makrók.
Mit gondolsz, nincsenek már túl sokan a piacon? Én is arra gondoltam, hogy tanulnék fotózást, lehetne ez a munkám két év múlva, de lépten-nyomon fotós honlapokra bukkanok... Szerinted van még hely újaknak?
Drága Kinga!
Érezhető volt ez már valahogy a levegőben, és igen! igen! igen! szuper!
Hajrá!!! :) Sok sikert!
Puszilunk benneteket!
Dóri
Nagyon szép képek, vagy inkább fantasztikusak:) Nagyon ügyes vagy, sok sikert a munkádhoz!
Szia,
Kérlek adj meg egy mail címet mert már próbálkozom egy ideje, de Judit sajnos kétszer is rossz címet adott :(
köszi Kriszta
Már vártam.... :)
Hajrá Kinga! Gyönyörűek!
Én is kíváncsian vártam már, mikor derül fény a nagy titokra, és olyan szívmelengető meglepetéseid vannak! Gratulálok a munkáidhoz és most is, mint oly sokszor, csodállak az erődért, kitartásodért! Minden jót Neked! Chris
nagyon-nagyon ügyes vagy, Kinga!!
de én ezt már rég láttam a képeiden! ;o)))
jó fényeket! (ahogy ezt a fotósok mondják maguk közt) :o)
Én már Hanna születése óta csodálom a fotóidat. Szerintem szuperjó döntés, hogy ezzel fogsz foglalkozni! Gratulálok és sok sikert kívánok!
Köszönöm szépen, nagyon jó érzés, hogy tetszenek a képek :), meg a blog, a számláló tegnap 500 felett állt meg... :):)
Remélem, hogy egyre több kép lesz majd odaát, most ezen munkálkodom.
:)
Kriszta, az email cím goncisom.kinga@gmail.com
Várom a leveledet :)
Megjegyzés küldése