Áron egy hullámzó jelenség.
Az esetek majdnem száz százalékában egy napocska, sugárzó, tiszta, őszinte kis energiabomba, és van néhány tizedesnyi, amikor a bomba marad a jelzőkből.
És amikor olyan, akkor annyira próbára teszi az elégjóanyaságomat, hogy inkább volnék a kakis pelenka a fenekén, mint az jóanyja. Ez az egyik legjellemzőbb ok bájdövéj, a másik, amikor megzöldül a bezártságtól.
És ha ez a kettő együtt van éppen, akkor meg menten meg bennünket közösen valaki egymástól, de sajnos be kell látnom, hogy a felnőtt én vagyok, és bár nehezemre esik megtalálni a hangot, amikor belecsíp az elmerülten felfedező legkisebbe, vagy kupán vágja a furulyával a középsőt, mégis úgy illik... ene.
Drága Apósom persze erre csak legyint (már nem is mindig amúgy), hogy pont úgy viselkedik, mint egy gyerek... és vér sem folyik (épphogy), szó meg nem használ. Vagyis de... mert van, hogy odamegy és megsimogatja, aztán meglátja a furulyát és már emeli is újra.
Csodajó volna minden esetben azzal felmenteni, hogy érdeklődő, nagy helyigénnyel és energiatartalékkal bíró, erős fizikumú és akaratú fiúgyermekről beszélünk, sokszor nem is akarom.
Mert milyen jó neki, hogy csupa lányok közé született, és milyen szerencséje van, hogy nem agyabugyálják el a nagyobb fiútestvérei naponta. Becsülje meg, és tanulja meg a határokat is betartani. Kisebbet, gyengébbet nem bántunk, nem rajzolunk asztalra, és nem üvöltünk torokszakadtan öt perccel ébredés után, csak azért, mert mégis inkább vizet tej helyett.
Dehát nem...
Kétésfél éves sincs, jön a foga és hát nagy energiatartalékkal és helyigénnyel bír.
A kis puhafülű, bújós, sértődékeny, okos, szépbeszédű.
Úgyhogy hullámzunk.
Hol azt érzem, hogy megenném, hol meg egy zsák krumplit szeretnék helyette. Közbülső állapot nem nagyon van. Mert amikor rendben van a világgal, akkor ilyen, amikor meg nincs, akkor pedig olyan.
Ez van.
A szerelem meg csak nem múlik, pedig a zsák krumplit is komolyan szoktam gondolni...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)















9 megjegyzés:
Az én Félixem is hasonló korú, és hát, ugyanezt tudnám elmondani róla. Szóról, szóra.
zabálom. Ninó is.
itt mindenki taknyos köhög, halasszuk a megbeszéltet.
nagyon jók a képek!
A mi háromévesünk is ilyen... Azért én azt gondolom, jót tesz azért ezeknek az akaratos-konok alfa hímeknek, ha néha a fiútestvérük elagyabugyálja őket... :) Az oviban is tud menni a fiúknál a helyért a küzdelem a rangsorban, nem baj, ha már otthon megtanulják, hogy van sorrend a falkában, még ha nem is az evés sorrendjét határozza meg :)
:)
Kikocs, hát perszehogy :) Jó későn íródott, a dehogy azt jelentené, hogy eszem ágában sincs felmenteni, sőt... nagy falat nekem megtanítani őt arra, hogy nem ő a legerősebb... általában meg is lepődik ezen :)
Jaj, együttérzek. Veled is, meg Áronnal is. :-) És tudom, hogy nem könnyű, de a végén mégis úgy kellett nevetnem, hát ez a durcimorci kisférfi fej egyszerűen tényleg zabálnivaló. :-)
gyönyörű képek!
csatlakoznék az előttem szolokhoz az én 22 hónapos Árminom dettó ilyen,hol az ötéves nővérét piszkálja hol meg az 5 hónapos húgát vágja fejbe valamivel mert figyelmetlen de volt már rá példa hogy direkt,képes kihozni belőlem a tűzokádó sárkányt egy pillanat alatt de kiabálni nem szeretek így inkább magne b6-ot szedek :D.Köztes állapot nincs vagy angyal vagy ördög, én ilyenkor 1 forintos aukcióra gondolok a vaterán.
Ez a kép a bejegyzés végén nagyon cuki, zabálnivaló kis alfa hím :)
Nem kell ehhez fiúnak lenni... Gerdával én ezt a háborút mindennap megharcolom :-)
Megjegyzés küldése