2012. május 9., szerda

A pici meg a kicsik

A két középsőt egyszerűen csak "a kicsik"-nek szoktuk hívni. Hanna a szerző, én csak plagizálom, miközben sokszor eszembe jut, hogy anyukám, míg Áront vártam, időről időre megkérdezte, hogy ha kibújt, ki lesz az, akit "a kicsi"-nek fogunk szólítani.
Én betartottam a szavam, Mikolt is, Áron is kicsi itthon. :)
Él még a lányok megnevezés is, ami a két nagyobbikra vonatkozik.
Lelle ezekből a gyűjtőnevekből valahogy kiszorult eddig, vagy mert megkülönböztetetten a picike néven fut, vagy mert még egyik bandába sem tartozik. Egyre inkább érik, mert mostanában már ő is kezet mos, vagy fogat akár.

Mindenesetre a sok csapat sok gyereket is feltételez, erre csak olyankor döbbenek rá, amikor valakivel telefonon kellene beszélnem, és közben háromfelé mondom a magamét, miközben az illető vár. Néha elképzelem a még nagyobb családokat, ahol még több a zsivaj, még többfelé kell figyelmet osztani, és elképzelem magunkat is, ahogy mások látnak bennünket.

A napokban egyre fáradtabban fekszem. Azt gondoltam, tavaszi fáradtság, aztán rájöttem, hogy Lelle ugrott egy nagyot ismét (pénteken írok róla részletesen), ami azzal jár, hogy immár két gyerekem pakol. Ki. Be meg csak egy. Vagy egy se... Vagyis a rendetlenség, és a figyelnivaló meghatványozódott, és akárhogyan próbálom, nem sikerül utolérnem őket. Leginkább a konyha szükségállapotra emlékeztető rendetlensége zavar, meg alatta a ragacs...

És mégis, ha sikerül magam mögé utasítanom az elváráshegyeket, és leülök a nappaliban közéjük, azt látom, hogy nekik nagyon jó.
Nagycsaládban, soktestvérrel az esetek nagy részében lenni jó.
És jók a reggelek, amikor mindig valaki más ébred elsőként, és egy picit csak egyedül birtokolhat, engem, játékot, helyet az asztalnál. És mire épp megunja az egykeséget, jönnek is a többiek. Mára már akár hárman is együtt tudnak játszani, sőt, ha Hanna oviban van, a legkisebbet is beveszik... mégha rombol is.
Tegnap az volt a játék, hogy egy tizes papírzsebkendőt szaggattak miszlikbe, mert azon Lelle hangosan kacagott. Hárman tépték, a picike pedig gurgulázott. :) Ez már a játék vége, mikor már mind elfáradt, körülöttük a délután romjai...



Ha pedig Lellének sok, azt is a tudtukra adja. Néha persze felmerül bennem, meg kell-e menteni őt, de Lelli testvérbiztos, szereti, ha körülötte hemzsegnek a nagyok, de amikor elege lesz, kiabál, vagy ellöki őket. Amilyen kicsi, olyan öntudatos. Kíváncsian várom, hogyan alakul még ez a négyes. :)

6 megjegyzés:

Beus írta...

Már 1 éves olvaslak,de még sohasem írtam,de amikor megláttam ezt a videót,csak mosolyogtam egymagamban,mint egy tejbetök és megnéztem többször egymás után...és elhatároztam,hogy most írok pár sort Neked!

Tündériek a gyermekeitek és bizony csodás dolog a nagycsalád!Ezek a pillanatok feledtetik velünk a fáradtságot,a gondokat!

További szép,gyerekkacagástól hangos napot kívánok Nektek!

F.B. Dóri írta...

♥♥♥♥ Mind a négynek. :) Anniyira helyesek!!! :)

gyurica írta...

hihetetlen tündérek. :-)
mint a napocskák. <3
ettől a jelenettől egyből napsugaras jókedvem kerekedett...

panka írta...

Hát ide nem nagyon lehet újat írni az eddigiekhez képest :-): édesek, tündérek, mind!

Adibaba írta...

Ez a gurgulázós kacaj tényleg mindenkit jókedvre derít! :-)

Tuti írta...

♥Istenem mekkora már Lelle is! Úgy röpül az idő!!!♥ mintha most olvastam volna, hogy Daninak elmondtad, hogy Lelle úton van negyedik testvérnek..♥