2012. augusztus 17., péntek

Most alszik

Egy ideje itt ülök a nappaliban Lelle ágya mellett és nagyjából 16 másodpercenként ellenőrzöm, hogy vesz-e levegőt, megsimogatom a kis fejét, és aggódom rettenetesen.
A nagy hazatérésben senki sem találta hirtelen a helyét, késő is lett, meg szerettem volna gyorsan mindenki kedvére tenni, hogy Dani alhasson, Lelle kézben lehessen, a lányok pedig érezzék, hogy jó itthon. Áronnak elég volt Dani.

Hanna lent hagyta a kiskendőket, amikkel alszik. Számtalanszor megtörtént már, rendszerint megy és megkeresi őket, ez a megállapodás. Tudtam, hol vannak, és sötét is volt már lent, lekapcsoltam a lámpákat mielőtt felmentünk az emeletre, Hanna pedig fél.

Fogtam hát Lellét, nem túl lelkesen ugyan, de elindultam vele a nappaliba, a kiskonyhába, ami a legtávolabbi pontja a lakásnak a lépcsőtől.
Fáradt is voltam, meg bosszús is, hogy még mindig nincs vége az estének (Mikolt itatóját is vinnem kellett még) és hogy gyorsabban végezzek, nem is kapcsoltam lámpát, az utcáról beszűrődő fény elég általában nekem. Persze, ha nem világosból érkezem...

Egy ideje nyaralunk itthon is, nagyobb a rendetlenség a szokásosnál, de a játszórészen azért általában a helyére kerülnek éjjelre a dolgok.
Ma nem így történt, és egy kirakó lapja kint maradt a parkettán.
Én meg elcsúsztam rajta.
Lelle pedig kirepült a kezemből.
A szőnyegre esett, a hátával és a fejével, nagyjából egy méterről, de nyekkent.
Bár én ütöttem volna meg magam...
Még reptében utánakaptam, de esélyem se volt megvédeni. Szörnyű ezt újramozizni...
Ahogy földet ért, mind a ketten kiabáltunk, meg is ijeszthettem, de egy darabig nem vett levegőt sem, és kicsit el is veszthette az eszméletét...
Rettenetesen megijedtem, jobban, mint mikor Áronnal a kórházban a doktor közölte a koponyatörés diagnózisát.

A fotelben ülve, ölemben Lellével kiabáltam mindenfélét (a rendről, meg az egyedüleznemmegyről, meg a kiskendők természetéről), közben remegtem, és vártam, mi történik, elájul-e, lesz-e sugárbanhányás, figyeltem a szemeit, de semmi nem történt ezek közül, csak sírt keservesen, vígasztalhatatlanul, aminek nem tett jót a kiabálásom gondolom...
Végül Dani kezében megnyugodott.
Mielőtt elaludt volna, még Hannához kéreckedett.
Most meg alszik békésen, én meg aggódom...
Legyen holnap reggel.

9 megjegyzés:

kikocs írta...

Remélem, azóta már minden rendben!!!

krizsanemese írta...

Könnybelábadt a szemem....Minden rendben lesz!!!!! Írj, majd azért, izgulunk mi is!!!!

Zsanianya írta...

Már az első mondatból gyanús volt, hogy valami baj történhetett veletek. Kell egy kis idő, mire meg tudsz nyugodni, hogy nincs semmi baj, szorítok nektek, hogy jó legyen Lelle:) Ezek az apróságok sokkal strammabbak, mint mi gondolnánk, meglepő, hogy mennyire ellenállóak, és erősek. Aki anyuka, azt át tudja élni, milyen rémületet éltél át. Minden jót kívánunk nektek!

Nils Holgersonné írta...

Jajistenkém, bár végig tudtam, hogy jól van, mégis görscben olvastam végig... Kialussza, meglátod, állítólag minden gyereket leejtenek egyszer (engem a tesóm babakoromban, bele a kádba) próbáld meg kifújni a bentszakadt levegőt, MINDEN RENDBEN VAN.

F.B. Dóri írta...

Jajj de félek én is az ilyen balesetektől. Görcsbe rándult a gyomrom a puszta olvasásától. Sajnálom!
De talán már nem lesz baj. Remélem! Puszi a buksijára és ölelés neked.

Puszi

Orshee írta...

Én, 9 évesen a kb. 1 éves húgomat ejtettem le a nyakamból a beton teraszra. Máig nem tudok sazbadulni az emléktől. Megfigyelték 3 napig a kórházban, de semmi baja nem volt, pedig külsérelmi nyomok voltak rajta.
Hidd el, hogy nagyon erősek!
Minden rendben lesz!
Puszi Lellunak!
O.

Unknown írta...

Remélem, minden rendben van!

Szitya írta...

Egyszer nekem is kicsúszott Zita a kezemből, egy másik alkalomból pedig Emma repült ki a babakocsiból (Zitának "hála")... Azt mondta nekem egy orvos a Bethesda kórházban, hogy az nem is igazi gyereke, akit nem ejtenek legalább egyszer fejre...
Egyiknek sincs baja, de amikor lükén viselkednek, szoktam nekik utalni arra, hogy biztos akkor történt valami... :-)
Remélem, minden rendben!
Írhatnál már!!!

krizsanemese írta...

update:
mi most jöttünk haza az ügyeletről, Levi lenyelt egy hűtőmágnest....a rtg-en látták hogy a gyomorban van, most várunk, hogy kijöjjön...pffff
.-)
kitartás:-)
Emese