Mikolt ül a reggelije fölött, majdnem jóllakott már, de ilyenkor még elmélázik, vagy talál valamit, amivel kitolja az amúgy is hosszú evésre szánt időt egy tízpercnyivel.
Most a játéktelefont találja meg, a rózsaszínt, amit még Malajziában kapott, a boltban, egy olyan modell, ami megtévesztésig hasonlít az eredetire, lévén bemutatódarab. Még az árcédula is rajta, hogy minden alkalommal elképedjek, egy majdszázezer forintos kütyü reprojával játszik.
Nem csoda, hogy Juli minden második szombaton biztonságba helyezi... :)
Nagyképernyős, természetesen.
- Mama, most én vagyok Papa...
Főzök, rápillantok, de nem veszem a lényeget, Áron táskát vesz magára, meg motorozik ilyenkor:
- Igen? Hogyhogy?
- Hát focizok a telefonomon.
Papa, mi így szeretünk. :)
2012. szeptember 10., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése