2012. október 9., kedd

A nagyokról is

A múlt hét egyik hajnala vihart hozott. Nem tudom hány óra volt (utóbb kiderült, hat), mert az áram is elment egy időre. Álmodtam, és amolyan Malajziában vagyok élmény volt, nem is csoda, mert olyan dörgéssel érkezett a szeptember végi nyári zápor, amit itt szinte soha, ott meg mindennap hallgattunk. Az eső erejéről nem is szólva.

Meg sem lepődtem, mikor elsőként Mikolt érkezett, és bújt nagyon szorosan mellém, majd Hanna, és végül Áron is odafészkelte magát Dani oldalába. Mellettünk Lelle békésen aludt. :)
A vihar épp csitulni kezdett, mikor Dani felkelt, Áron pedig félálomban és meglehetősen kétségbeesetten ugrott utána. Mikolttól mozdulni sem tudtam, de Hanna azonnal Áron után nyúlt:
- Cssssss... Áronkám, itt vagyok, ne félj, foghatod a kezem.
- Jó. - mondta Áron, és visszazuhant Dani helyére.

Az ovikezdés ihletet is hozott a lányok életébe. Hanna gyakorlatilag egyfolytában rajzol, finomítja a technikát, újabb és újabb megoldásokat keres. A ceruzái lassan elfogynak, azt hiszem megvan az ötlet születésnapi ajándék ügyben.
Mikolt pedig Hanna nyomában szintén folyamatosan alkot. Amint felkelnek délután, leülnek az asztalhoz, és "dolgoznak". Mikolt igyekszik. Fejet már minden gond nélkül rajzol, de mikor a ruhák következnek, elakad:
- Mama, én még nem tudok pólót rajzolni.
Egy teljesen új világ ez számomra, mert eddig egyáltalán nem zavarta, hogy az, amit csinál, teljesen egyedi, a valósághoz kevés kapcsolattal bíró alkotó, abba belefelejtkező folyamat volt. Ugyanakkor kitartóan ragaszkodik az elképzeléseihez, és a tőle telhető legjobbat meg is valósítja.

Tegnap este például születésnapot rajzolt, lampionokkal. A fekvő rajzlapon saroktól sarokig belógatott egy cérnaszálat, amire sorban fűzte fel a háromszínű lámpásokat. Dani épp begyújtani készült a kemencébe, és várta a gyerekeket, hiszen az első ilyen mindig nagy szenzáció. Mikolt, aki korábban a sarokba dobta volna a rajzot, bárhol is tart éppen benne, most turbósebességre kapcsolt, és míg a sorminta végére nem ért, nem indult el. Hogy közben néhányat elfelejtett kiszínezni, csak annak köszönhető, hogy a figyelme azért el-elterelődött.
Nekem még így is nagyon szívmelengető volt látni, Mimi kezd igazi óvodásként funkcionálni.

A múlt héten csütörtökön Pali elvitte a kicsiket játszóterezni, hozzám meg betoppant Viki, és együtt töltöttük a délelőttöt. Főztünk, csacsogtunk, ettünk, folyattuk az időt.
Kaptam egy kis megerősítést, ami a napirendünk átalakítását illeti, és ezúttal is beláttam persze, hogy a mi késői fektetésünk hosszú távon nem működőképes már.

Őszintén, nagyon elfáradok estére, és nehezen veszem rá magam, hogy az egész délutáni gyerekfuttatás, vacsora, fürdetés egyveleget egymagam csináljam végig, pedig ez kell ahhoz, hogy gyerekhez illő időben ágyba kerülhessenek.
Mindenesetre tegnap vettem egy nagy levegőt (hétfőn még könnyű...), és a kicsiket megebédeltettem délben, még mielőtt az oviba indultunk volna. Emiatt sikerült fél kettőkor mindenkit az ágyába tessékelnem, és már négykor ébren voltak.
Megjártuk a vadasparkot, bringáztak is egyet, meglátogattuk a dédit, és mire Dani hét után valamivel megérkezett, már egy szelet kenyéren is túl voltak a legtöbben.
Itthon a cél érdekében már egy ideje először fürdenek, és csak utána vacsoráznak (ez persze nem a legideálisabb... már ami a pizsiben maszatolást illeti, de ezt a rizikót vállalom).
Tegnap fél kilenckor (mikor egyébként kimenőt kaptam) mindenki az ágyban volt, és Dani kilenckor ki is jött a lányoktól.
Emlékeim szerint még sosem történt ilyen nálunk.
Hogy mennyire tartható ez a tempó... Kicsit szkeptikus vagyok, mert ma pl. nem tudom megetetni a kicsiket délben, emiatt csúszni is fog a délutáni alvás, mindenesetre az, hogy reggel Mimit énekelgetve tessékeltem ki az ajtón megért minden feszességet.

A terv megvalósításában valószínűleg sokat segítene, ha a lányok bentalvósak lehetnének. De egyrészt nem maradhatnak, másrészt bent nem is aludnának, pedig még mind a ketten igénylik a délutáni pihenést.

7 megjegyzés:

Anett írta...

Szia Kinga!
A rajzolás nálunk is nagyon megy,és nekünk az óvodásoknak még rajz szakkör is van,és ez külön öröm.Miért nem aludhatnak az oviban?Zsófi nálunk(ő Hannával egyidős) itthon már nem nagyon alszik,de az oviban igen.Ott valahogy más az alvás.A kicsik(Mikolttal egyidősek),ők mindenhol alszanak.Ezzel csak azt szerettem volna mondani,hogy nem biztos,hogy nem aludnának az oviban és úgy tényleg könnyebb.
Anett

panka írta...

Ezt én sem értem, hogy miért nem alhatnak bent - ha így írtad, nyilván nem engedik az oviban, hallottam már nem egy helyről, hogy akinek az anyukája otthon van picivel, annak nem engedik, hogy bentaltassa a nagyot.
Csak halkan súgom, ehhez nincs joga semelyik ovinak - csak persze tudom, hogy az ember ettől még nehezen száll vitába, pláne, ha amúgy jó a kapcsolata az ovival.
Pedig szerintem jó lehetne - Janka nyáron itthon teljesen leszokott a délutáni alvásról, már szinte el is könyveltük, hogy kész, neki erre már nincs igénye... Ovikezdés óta minden nap végigalussza az oviban a két órát...
Itthon továbbra is változó, de ott simán. Ereje van annak a közösségnek ilyenekben is. :-)))

Gulácsi Orsi írta...

Támogatom a feszes tempót.
Kell nektek az az este!!!
puszi

Sisi írta...

Kinga, hajrá, tegyél meg mindet, hogy tartható legyen minden nap ez a tempó. A kölkök tapasztalatom szerint megértik és elfogadják a változást, ha az következetesen van csinálva. De az egyik nap ilyen, a másik nap olyat nehéz megemészteni és követni... és csak összezavarodnak.

Beus írta...

Ez az Kinga!
Próbáld tartani a napirendet!

Nagyon kifizetődő dolog tud lenni!
Nekem "csak" 3 gyerek igényeit kell összehangolnom,de a nagy már iskolás,így a korai fekvés nem kérdés nálunk,ez legkésőbb 20:30-ig meg is történik!
Kell a nagy alvás a gyerekeknek,a szülőknek pedig a nyugodt este... :)
Én is itthon vagyok a 17 hónapos picikémmel,de a középső bent alszik az oviban és fél 3 és 3 között megyünk érte!

Addigra a kicsi már bőven felkel a szundiból és közben a naggyal is magtanulunk!

Délután még focira megyünk heti 3 alkalommal,így garantált a fizikai és a szellemi fáradtság estére!

Sok erőt,kitartást Neked/Nektek!

SKY írta...

Akinek kicsi gyereke van, és otthon lóbálja a lábát unalmában, annak haza kell vinnie a gyerekeit, pont. Az új óvoda tervezésekor még csak 23 gyerek per teremmel számoltak, ami idő közben 28ra bővült, nincs hely ennyi ágynak.

Hanna ennek ellenére péntekenként bentmarad, másképp nem tudom megoldani hogy beérjen balettra. Ez már tavaly is így volt, és akkor sem aludt el soha ott.
Ahogy Mikolt sem aludt most pénteken, de ő, akármilyen szuperalvó, még a nagyszülőknél sem alszik el. Itthon viszont mind a ketten lehúzzák a két órájukat. Persze, ha minden nap bentmaradnának lehet, hogy ez változna, de egyelőre kettő a maximum, amit bent tölthetnek szerintem, és az is könyörgés árán. Hát ez van :)

Szeri írta...

Valóban nincs joguk hazaküldeni a gyereket, csak azért, mert otthon vagy a kisebbel. Nekem is 3 gyerkőc van, a középső most kezdte az óvodát. Én meg akartam előzni ezt a "haza kell vinni ebéd után" felszólítást és beiratkozáskor önként mondtam, hogy elviszem. Mire a vezető óvónő mindjárt ellenkezett, hogy dehogyis, ne vegyem ki a közösségből, még akkor is, ha "csak" meseolvasás, alvás, uzsonna és játék van. Mert ez is ugye más szitu, idegenekkel. Meg szokja meg, hogy ott alszik, ne akkor kelljen hirtelen ottalvásra szoktatni, ha beüt a mennykő és anyukának a legkisebbet is bölcsibe adván, el kell mennie dolgozni. És mondanom sem kell, hogy nyugodtabban vagyok én is a kicsivel itthon, mert nincs az a frusztráció, hogy pont délben aludt el és a nagyért meg mennem kellene. Nálunk meg pont az volt a baj a beszoktatásnál, hogy elhoztam haza és itthon nem akart ágyba feküdni, mondván nem álmos. Az óvodában meg pikk-pakk elalszik:))) Szóval, szivatás veletek ez! Bocsi a bő léért!