Peti a múlt héten elköltözött.
Be a városba.
Azóta Áron, ha eszébe jut, azt játssza, hogy megy a városba.
Ma Mariéknál ebédeltünk, Peti pedig hazalátogatott.
A gyerekek is, a felnőttek is örültek neki, mégiscsak nagy dolog egy messziről jött rokont viszontlátni, pláne, ha az a valaki olyan kedves a szívüknek, mint Peti.
Arról nem is beszélve, hogy a szobája most játszószoba.
Ebéd közben Dani sóhaj kíséretében nosztalgiázott a legényélet szépségeiről, meg a hazai ízek viszonyáról az amúgy ásítozó hűtő képét felidézve, jeleztem neki, hogy ezt otthon is megteheti, vagyis nyugodtan egyen hazait a mi hűtőnkből, de nem díjazta a humoromat.
Este visszalapoztam a blogban, eljutottam Hanna másfél éves koráig.
Mikor Spanyolországhoz értem, gyorsan becsuktam a gépet. Kell ez nekem? Fehér házikók, meg színes virágok, egygyerekes lazulás?
Teljesen értem az üres hűtő vonzóságát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














1 megjegyzés:
Kinga!
Ahogy a cimet olvastam, azt hittem KL-ral kapcsolatos lesz a nosztalgiazas....
Boldog egyeves hazakoltozos evfordulot!! (en meg mindig, ahanyszor bekukkantok hozzad emelgetem a kalapom, hogy 3 kicsivel nekivagtatok, pikkpakk novesztettel egy pocakot, de meg alig lett minimano ujszulottbol csecsemo, mar fordultatok is vissza....) :))
Szep napot,
--adri
Megjegyzés küldése